Amikor a Crystal-tagok közül ketten a Horváth Mihály Gimnázium padjait koptatták, már körvonalazódott bennük a zenei jövő. Persze, még nem Crystal néven, s a nagy slágerek is csak később jöttek. Ír motívumokat tartalmazó, rendkívül dallamos zenéjüket 2000-ben ismerhettük meg, s az első lemezt azóta még két album követte. A meghatározóvá vált zenekarral legutóbbi szentesi fellépésük után beszélgettünk. – Nagyon fontos időszak volt, amikor ide jártunk gimnáziumba, – eleveníti fel Lajtai Kati a drámaisként töltött éveket. – Részemről itt tudatosult, hogy zenével, énekléssel szeretnék foglalkozni, de a többieknél is itt vált biztossá, ami gyerekkori álomként már megvolt.  Nemcsak zeneileg találtak egymásra Kasza Tiborral, közben hosszúra nyúlt diákszerelem is kibontakozott köztük. Már a diákévek alatt volt egy zenei produkciójuk, rapstílust idéző formáció C.2.1. elnevezéssel. A rövid életű zenekarban Tibi dalszerzőként, Kati énekesnőként tette le névjegyét. Az ír zenei vonalra  1994-ben léptek, s ez járatlan út volt akkoriban, nem lévén hagyománya a hazai zenei palettán. Lenyűgözte a fiatalokat az ír táncos, Michael Flatley az Eurovíziós dalverseny döntőjében a River Dance című produkciójának részletével.  – Amit akkor hallottunk, csak megmozdította, ami már bennünk volt: az ír zene szeretetét – meséli Tibor. – Aztán minden jött automatikusan, mintha valahol kódolva lett volna bennünk. Én előző életemben ír lehettem. Innentől hármasban írták a dalokat, kiegészülve Tibor testvérével, Gáborral. – Az első albumtól kezdve nagyon tudatosan, lépésről-lépésre terveztük az együttes dolgait, – mondja az énekesnő, s már sorolja is megvalósult jelentosebb vágyaikat: – Az első pillanattól összeállt az élőzenekar, egy idő után saját magunk kezdtünk készíteni videoklipeket, a tavaly megjelent Trilógia nagylemezünkkel koncertturnét szerveztünk, szimfónikusokkal, látványtechnikával.  – Egy valami nem volt tudatos: a szerzemények nem görcsös, kényszeru alkotások, mindegyikük Tibi sajátja, belőle jönnek – teszi hozzá Gábor.  – Az, hogy meghatározó lett a zenekar, annak köszönhető, hogy magatok is meghatározó, önmegvalósító személyiségek vagytok? – A Crystal olyan szellemi tábor, ami önmaga meg tud csinálni szinte mindent, – vallja Tibor, aki két éve egyedül intézi a zenekar ügyeit. A megírt dalokat Gáborral közösen hangszerelik, otthon, saját stúdiójukban veszik fel, Kati felénekli, aztán rendeznek hozzá videoklipet, amit szintén az otthoni vágórendszeren készítenek el. – Gyakorlatilag semmit nem adunk ki a kezünkből, ami a Crystal arculatát negatívan befolyásolhatná, – foglalja össze Tibor.  – S, ha már a dalszerzésről esett szó, a nagy slágerek – melyekből volt már néhány – hogyan születnek? A válasz egyszerű: az o zenei világukban majdnem minden dalból lehetne sláger, annyira dallamosak, de ez igazából a szerencsén is múlik. – Jó dalokat kell írni, ez a Trilógia-albumnál is így van, ami már aranylemez. Bármelyik dalból forgatnánk klipet, megállná a helyét, – véli Tibor, s kijelenti: lemezeiken nincs helye töltelék-daloknak. Ezekben a hetekben a Trilógiáról már a harmadik dal, a Sosem múlik el klipjén dolgoznak. Tavaly decemberben Szentesen jótékonysági gálán adtak műsort, melynek közönségében ott ültek a mai drámaisok is. Arra még nem volt példa, hogy az innen érkező tehetségek közül bárki is rajtuk keresztül próbálkozott volna, de azt mondják, ha lehetőségük van rá, szívesen segítenek. Ám Tibor tanácsa az, hogy a harcot mindenkinek magának kellene megvívni, és a lépcsőfokokat megmászni: – Csak ekkor vagy biztonságban, hogy nem fogsz egyik pillanatról a másikra eltűnni, ugyanúgy, ahogy valaki felkarolt. Darók József

<<< Vissza