Engedjétek meg, kedves Olvasóim, hogy II. János Pál emlékére és tiszteletére igénybe vegyem naplófeljegyzéseimet. 1978. szeptemberben vagyunk, mikor a hó 28. napjának éjszakáján váratlanul meghalt I. János Pál pápa. Akkor döbbenten ezt jegyeztem fel: "Fantasztikus! Dolgozik a lélek? Miért? Mire készül az Úr?" Nemsokára megtudtam. Éppen hatvanadik születésnapomra készültem még Abonyban, mikor erről számolhattam be: "Este dunavarsányiak köszöntöttek. Az ő ittlétük alatt kaptuk a hírt, hogy Wojtyla Károly krakkói érsek az új pápa. Micsoda születésnapi előkészület! Most 10:51 az idő. A Radio Vaticana-t hallgatom. Éppen az Úrfelmutatás folyik. Ezalatt nyitom fel a régi misekönyvemet. A 958-859. oldalon ezt találtam: "Megtaláltam Dávidot, a szolgámat..." (Zsolt. 89, 21-22) Hogy akkor e zsoltárverset hogyan értelmeztem, pontosan már nem tudom. De arról szereztem tapasztalatot, hogy a lengyelek hogy ünnepelték azt a történelmi szenzációt, mert elzarándokoltam Csensztohovába, hogy ott adjak hálát Istennek hatvan évemért, meg papi hivatásomért." Azóta eltelt 26 év, s kiderült, hogy II. János Pál tényleg dávidi szolgálatot végzett a Szovjetuniónak nevezett Góliáttal szemben. De most halott. Ama szombat este, újra az íráshoz nyúltam, s Ezékiel próféta eme szavai vágtak mellbe: ezt mondja az Úr: "Ha a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsodat és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg. Egyetlen elkövetett gonoszságáról sem emlékezem meg: igazságért, amelyet, cselekedett, élni fog...!" /Ezékiel 18, 21-22/ Mikor e prófétai szavakkal szembesültem, egy pillanat alatt kialakult bennem a meggyőződés: II. János Pál igazsága az volt, hogy sokak ellenére, de a világ csodálkozására bocsánatot kért a kétezer éves Egyház és a pápaság minden bűnéért és mulasztásáért, melyekkel megbotránkoztatta az emberiséget. Úgy volt ő Dávid, hogy hitének és alázatának parittyájával a triumfális egyháznak gőgös homlokát találta telibe, hogy az megtérjen és éljen. S ha ebben igazam van, akkor az ő emléke ettől a tettétől lesz örök, az Egyház pedig ezért is remélhet jövőjében. Persze, ha egy kicsit gyorsabban követi a pápai példát, mint ahogy azt a magyar egyháznak tetszik. Összegezve: a bűnbánat és bocsánatkérés volt János Pál pápa igazsága. Majd mondanak róla s pápaságáról sok mindent, de ezt az ő igazságáért senki sem fogja megkérdőjelezni. Legfeljebb majd halkan beszélnek róla, mert a bűnbánat nehéz dolog, s gyötrelmes is. Harangokat zúgatni könnyű, de mellet verni bizony nehéz. Karol Wojtyla elment tovább élni; mi meg maradunk. Meglátjuk, mire!? Vági László

<<< Vissza