<<< Vissza

Horváth Mihály kalandos élete
A püspök öt gyermeke

2005. április 1.

 
"Nehéz a szentesieknek Horváth Mihályról újat mondani - kezdte előadását Katona Tamás történész - mert a város szülöttjéről itt tudhatnak a legtöbbet." A könyvtár múlt heti rendezvényén azonban sok olyat is megtudhattunk, amikről az életrajzi lexikonok nem szólnak. Éppen ezért a történész olyan pillanatokat idézett fel életéből, melyek kipótolják a tankönyvek anyagát.

Horváth Mihály, noha Szentesen született (1809. október 20.), Szegeden nőtt fel. Két hátránnyal is szembe kellett néznie; egyrészt szegény családba született, másrészt apró termetű volt. Ez utóbbi további gondokat is jelentett, mert földművesnek pici és gyenge, mesternek ügyetlen volt, s katonának e kettő miatt volt alkalmatlan. A felemelkedéshez egyetlen lehetőség maradt számára, ha a családalapításról lemondva feláldozza életét, és reverendát húz.

A váci papnevelő intézet elvégzése után 1828-ban a pesti egyetemen bölcsészdoktorrá avatták, majd lelkész és nevelő lett. 1844-ben lett a bécsi Theresianum (Mária Terézia alapította iskola) tanára. Itt ismerkedett meg jobban a magyar történelemmel, hiszen bejárása volt a Habsburgok óriási levéltárába. Látta milyen a múltunk, és úgy gondolta, a szabadság eszménye mindennél fontosabb. Érzései Kossuth mellé állították, aki benne felismerte az egyház támogatását.

1848-ban lett csanádi püspök és a főrendiház tagja. Míg Kossuth óvatosan fogalmazott felszólalásaiban, Horváth Mihály nem mindig válogatta meg szavait. Követelte a magyarok alkotmányos jogait. A titkos rendőrség már itt felfigyelt rá.

Bűnlajstroma egyre bővült, hiszen - püspök létére - Kossuth mellett sorra látogatta a szabadságharcra készülő magyar seregeket, ott volt Debrecenben a trónfosztáson, és Szemere Bertalan kormányában elvállalta közoktatási és kultuszminiszteri posztot. Mindezek miatt a világosi fegyverletétel után neki is menekülnie kellett. Egy borkereskedő névre kiállított hamis útlevéllel szökött meg Aradról. Hosszas bujkálás kezdődött, amikor báró Prónainé a segítségére sietett. Külföldi utazásra készült, s a püspök, mint inas tartott vele. Az átalakulás sikeres volt, hiszen Bécsen keresztül Szászországig jutottak. Nyomunkban azonban végig ott nyomult az osztrák rendőrség. Végül Párizsban tudott elrejtőzni, itt azonban a püspökkenyéren és vízen élt. A francia főváros ekkor már az emigráns magyarok fő gyülekező helye, innen szervezték a nagy visszatérést Magyarországba. Tervezte ezt Horváth Mihály is, ám ellene elfogató parancs volt érvényben. Párizsból Genfbe ment, Batthyány özvegye kérte fel gyermekei nevelésére. Történelmi munkássága is itt teljesedett ki, a magyar szabadságharc történetét írta meg, nem kevés elfogultsággal. Munkái Hatvani Mihály néven jelentek meg. Genfben ismerkedett meg egy református pap lányával, kinek kedvéért még hitéből is kitért, és letette a reverendát. Öt gyermekük született: Nesztor, Ernesztin és Jenő, ketten még csecsemőként meghaltak. Hazaérkezésével visszatért hitéhez is, újra felvette a püspöki ruhát. Az uralkodó amnesztiát, és címzetes püspöki címet adott neki. Továbbra is foglalkozott a magyar történelemmel, az 1867-ben megalakuló Magyar Történelmi Társulat alelnöke, majd 1877-től elnöke lett. Történetírói munkásságát ma úttörő jelentőségűnek tudják. Gyermekeiről élete végéig gondoskodott. 1878-ban halt meg, sírja a Budapesten a Kerepesi temetőben van.

Vanó Éva


<<< Vissza