Nem gondolom, hogy ünnepi meglepetésnek szánta a jeles színművész, Eperjes Károly, de én annak éreztem, a következő szentenciát: "Buta közmondás az, hogy jobb félni, mint megijedni. Nem igaz. Jobb megijedni, mint félni. Aki megijed, az talán berezel, de azt ki lehet mosni. Katolikusnak ezt jelentheti a szentgyónás..." Azért éreztem ezt meglepetésnek, mert hatvankét éves lelkipásztori praxis után így tudhattam meg egy színésztől, hogy a gyóntatószékekben az ijedelmekből származó morális elszíneződések eltüntetése volt a dolgom. Hogy erre éppen 2005 húsvétján jöttem rá és nem korábban, ez bizony tényleg "ijesztő". No, de mit számít egy vén ember ünnepi ijedelme? Hozzácsatolódik más rossz élmények sorához. Ki kell bírni! Viszont mégis szólnom kell róla, mert a színész ismert népszerűsége és pártpolitikai beállítottsága alkalmas arra, hogy sokan gondolkodás nélkül igazat adjanak neki. Ahogy ez szokás olyan társadalomban, ahol az érzések uralkodnak az értelem felett is. Azt elhiszem Eperjes Károlyról, hogy nem volna hajlandó félni, ha mondjuk lopakodó diktatúrára hívnánk fel a figyelmét, de azt nem kívánom neki, hogy akkor ijedjen meg tőle, mikor már késő. Ami a magyar népet illeti, csak az Isten tudja, hogy nem szolgált-e már rá az utóbbi tizenöt év alatt, hogy újra egy diktatúrára kelljen ráijednie, persze elkésve, mert az ijedelmek természetéhez tartozik az elkésés, ami pedig elkésik, az nem jó semmire. Az idejében történő félelem, viszont - bár nagyon kellemetlen, mégis - jó lehet valamire. Legalábbis azok számára, akiknek kötelességük például a nép lelkének őrzése. Különösen a fiatalok lelkének vigyázása. Engem félelemmel tölt el, hogy a Szentesi Életben, az anyakönyvi hírek között sokszor kell olvasnom: házasságkötés nem történt. Ez számomra azt jelenti, hogy családi erkölcsre képtelenek a mai férfiak és nők, a nemzet természetes folytatódása pedig ki van szolgáltatva a teljesen élvezeti cikké silányított szexualitás önkényének. Íme, ez a múlt század szexuális forradalmának félelmetes következménye. Ennek áldozata pedig az a nemzedék, mely vagy nem születhet meg, vagy ha megszületik, kénytelen belenőni egy morál nélküli, egyre cinikusabbá váló boldogtalan világba. Attól tartok, hogy ettől a folyamattól már a félelem sem oltalmazza meg társadalmunkat, s ebben az esetben már csak kényelmi kérdés, hogy mi a jobb: félni vagy megijedni. Ezt az aggodalmat nagyon felerősíti, ha azt kell látnom, hogy az ifjúságért felelős rétegek is rendre elkövetik azt, amitől nekik kellene az új nemzedéket megóvniuk. Hogy mikor jő az ijedelem pillanata, nem tudjuk. De, aki tud sírni, az sírjon, ahogy Jézus parancsolta az őt sirató jeruzsálemi asszonyoknak! Vági László

<<< Vissza