A múlt heti számban olvashattak Farkas Máriáról, aki Szentesen született, és jelenleg a debreceni egyetemen tanít, valamint a strasbourgi Marc Bloch Egyetem magyar tanszékének vezetője és oktatója. Az e-mail útján készített riport második részét olvashatják. - Mik a tapasztalatai a magyar, mint idegen nyelv tanításában? - A magyar nyelvet idegen nyelvként tanítani nagyon érdekes, de egyben rendkívül nehéz feladat. Mindaz, ami nekünk természetes a magyar nyelvben, az számtalan problémát jelent egy külföldinek. Én eredetileg angol-francia szakos vagyok, csak később végeztem el a magyar szakot és azután Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a magyar mint idegen nyelv szakot. Strasbourgi kiküldetésem előtt már Debrecenben is foglalkoztam külföldiek magyaroktatásával. - Ön szerint mi okozza a legnagyobb nehézséget a magyar nyelvet tanuló külföldieknek? - A magyar finnugor nyelv, tehát egzotikusnak nevezhető az európai nyelvek világában. A kínai és a japán nyelvekkel együtt, az úgynevezett nehezen megtanulható nyelvek között emlegetik, hiszen ahhoz, hogy egy kezdő nyelvtanuló egy egyszerű mondatot ki tudjon mondani, számos nyelvtani ismerettel kell rendelkeznie, ellentétben például az angollal. A magyarul tanulót kezdetben megrémiszti az alanyi és tárgyas igeragozás, a sokféle toldalékolás, a hangrendi harmónia, de egy idő után ráérez a nyelv csodálatos logikájára, és nagy örömmel fedezi fel a magyar nyelv rendszerét. - A franciák milyennek látják a magyarokat? - Sajnos még mindig kevesen ismernek minket. A civilizációs kurzus első óráján egy kisebb kérdőívet adok ki a hallgatóknak, hogy lássam, milyen ismeretekkel rendelkeznek rólunk. A hallgatók el tudják ugyan helyezni Magyarországot Európában, és azt is tudták, hogy fővárosunk Budapest, de ennél többet kevesen tudnak rólunk: történelmi személyeink neve, mint például Szent István, Rákóczi, Mátyás király, vagy miniszterelnökünk neve többnyire semmit nem mond nekik. Ugyanígy ismeretlen volt számukra Petőfi, Ady, Babits, Kosztolányi. Egyedül Kertész Imre neve mellé írták oda, hogy Nobel-díjas író, de azt se mindenki. Liszt, Bartók és Kodály nevét is nagyon kevesen tudták csak beazonosítani. Még a Franciaországban letelepedett Victor Vasarely és George Cziffra sem csengett ismerősen nekik. Azok viszont, akik már valamilyen kapcsolatba kerültek Magyarországgal és a magyar kultúrával, szeretnek és elismernek minket. A magyar nyelvet választó hallgatóim esetében számottevő volt azoknak a száma, akik valamilyen személyes pozitív benyomás miatt határozták el, hogy magyarul tanulnak: magyarországi utazás, magyar barátság, családi kapocs, stb. Jelentős számú 56-os magyar él Strasbourgban, akiknek gyerekei, unokái szintén tovább akarják vinni a magyar nyelvet, megtanulni vagy tökéletesíteni azt, mivel otthon franciául beszélnek. - Mennyire tartja szülővárosával a kapcsolatot? - Jól lehet már több mint huszonöt éve Debrecenben élek, de továbbra is szentesinek érzem magam. Itt vannak a gyökereim, sok minden, amivel az életben és a szakmában boldogulni tudtam, innen ered: mindenek előtt a szüleimtől kapott sok-sok segítséget és ösztönző támogatást említeném. Édesapám, Farkas Imre és édesanyám, Gila Mária Deák Ferenc utcai lakosok. Hálával emlékszem vissza iskoláimra, a Deák Ferenc Általános Iskolára, valamint a pályám alakulásában nagy szerepet játszó Horváth Mihály Gimnáziumra. A gimnázium kiváló tanáraitól valóban műveltséget kaptunk, ami nemcsak ismeretanyag, tudás, de értékrend, magatartás, világnézet is. A mi generációnk úgy érezte, és érzi a mai napig is, hogy rang és dicsőség "horváth mihályos"-nak lenni, hiszen ez a nagy múltú iskola sok kiválóságot adott a magyar szellemi életnek. De maga a város, Szentes is, a kis hely adta érzelmi gazdagságával és meleg emberi színességével él emlékeimben. Gyakran járok haza a szüleimhez, itt él a húgom is a családjával, a rokonaim, valamint gyermekkori barátságokat őrzök és ápolok még. Nyomon követem a város életét, örülök sikerének. M. A.

<<< Vissza