"Az anyanyelvi szavaknak a múltja a mi életünk múltja is" -
írja Nyíri Antal (1907-2000) nyelvészprofesszor, Szentes szülöttje és
díszpolgára, akinek Szófejtések és nyelvtörténeti tanulmányok című kötete
2004-ben megjelent. A kötetet a nyelvészprofesszor két tanítványa állította
össze: Szabó József, a JATE nyelvésze és Szűcs Judit, a csongrádi múzeum
igazgatónője. A gazdag életmű nagy feladat elé állította a szerkesztőket,
ugyanis Nyíri Antal szerteágazó kutatási tevékenységet fejtett ki a magyar
nyelvészet több területén. A kortársak azonban Nyíri Antalt először is
nyelvtörténésznek tartották, és ez a megállapítás vezérgondolatként fogja
össze a hat fejezetből felépülő kötetet. A fejezetek címei is bizonyító
erejűek:
I. Nyelvtörténeti tanulmányok,
II. Nyelvtörténet és finnugor nyelvészet,
III. Nyelvtörténet és néprajz,
IV. Szótörténet, szófejtések, szólásmagyarázatok,
V. Mai magyar nyelv, Szentes népnyelve,
VI. Nyelvészeti módszertan, tanárképzés és iskola.
A tematikus elrendezésű kötet nyelvtörténeti tanulmányai gazdag nyelvjárási,
néprajzi, művelődéstörténeti ismeretre épülnek. Nyíri Antal fejtegetéseiben
gyakran merít a szentesi népnyelvből is. Első kis tanulmányában is "Tudja
a dürgést" szólás elhomályosult eredeti jelentését szentesi példával
illusztrálja. "Szentesen ha azt mondom: tudta az ott a dürgést, mindjárt
lopásra gondolnak!" A gazdag bizonyító anyag segítségével megismerjük
a dürgés szó jelentését, amely nem cserélhető fel a dörgéssel. Ma már
Szentesen is csak olyan jelentésben él a szólás, hogy tájékozott, jártas
valamiben, nem feltétlen valami rosszban sántikál.
A fiatal nyelvészt különösen érdekelte szülőföldje vízi életének nyelve.
Két tanulmány őrzi a szentesi halászélet múltját: A kihaló szentesi víziélet
néprajzi és népnyelvi maradványai és A térszíni formák elnevezései a szentesi
halászatban. A vízi élet rég kihalt kifejezéseit sikerült még az 1930-as
évek második felében összegyűjtenie. Az utóbbi tanulmány megjelent a kötetben.
A vízi világ embere volt a pákász is. "A pákász szavunk történeté"-ből
megismerhetjük a réten járó ember életét, aki egy személyben csikász,
halász, darvász, madarász, békász stb. És mikor először pákász? "...akkor,
mikor a gyékény buzogányát: a páklyát vagy a pákát szedték és dolgozták
fel taplónak, tűzgyújtásra vagy párna és dunyhatölteléknek,... "A
réti ember sokféle foglalatossága közül talán kiemelkedett a páklyagyűjtés
és annak feldolgozása, és a pákász nevet akkor is használhatták, amikor
a lápi ember vészt, varsát készített, vagy hurkot vetett stb. "Így
azután a pákász név lassanként jelölőjévé lett kb. annak a fogalomnak
is, amit a rétes, lápi ember fejez ki."
"A páklyataplót ... gyerekkoromban a szentesi piacon is árulták még
kis asztalkán vagy ládán, apró csomókba rakva" - írja Nyíri Antal
"A pákász szavunk történeté"-ben.
A tapló viszont már elvisz bennünket a tűzgerjesztés világába. A Nyelvtörténet
és finnugor nyelvészet fejezetének egyik alcíme: "Vettem kendnek
pipát, acelot (acélt), kovát, taplót." A tanulmányíró és az idős
generáció ismerete szerint ezzel a készséggel tüzet lehetett csiholni.
A tűzgerjesztés fontos eleme volt a tapló, ui. a kovakőből acéllal kipattantott
szikra belekapott a taplóba, amely izzani kezdett. Ezzel már lehetett
tüzet szítani. Tehát tapló nélkül vagy taplóhoz hasonló anyag nélkül bármikor
nem tudtak volna őseink tüzet gyújtani. Kérdés, hogy mindig tapló volt-e
a tapló? Nyíri Antal a nyelvtörténet módszerével bebizonyítja, hogy a
finnugor korszakban a tapló fogalom megfelelője a szén szó volt, amelynek
"...eredeti jelentése szintén 'tapló', 'tűzi tapló' volt, és abban
az időben, mikor még nem volt meg nyelvünkben az ismeretlen eredetű, de
biztosan jövevény tapló szó, a szen - szén szóval jelölték elődeink a
'tűzi tapló' fogalmát" - olvashatjuk A tűzgerjesztés magyar nyelvi
kifejezéseinek történetéből című fejezetben. A fejtegetésben megismerhetjük
a szén szó jelentéstörténetét is, amely napjainkban már csak a köznévi
faszén, kőszén jelentésértelemben él.
A következő téma is a Nyelvtörténet és finnugor nyelvészet fejezetben
kapott helyet: Ugor vagy finnugor eredetű-e sző szavunk? A válasz a
nyelvtörténeti kutató munka rendkívül bonyolult összetettségére mutat
példát, ui. a finnugor rokonnyelvek összehasonlító hangtörténeti, jelentéstörténeti
szófejtésével jutunk el oda, hogy a sző és a szer szavunk egy tőről fakad.
A szer szó napjaink nyelvében már főleg szóösszetételekben él (szerszám,
gyógyszer stb.), sőt keletkezett belőle névutó (szerint) és rag is (kétszer).
A had és a szer című tanulmány pedig a hadas és szeres településforma
összehasonlításával bebizonyítja a két fogalom jelentéstartalmában lévő
rokonságot. A két szó összekapcsolása viszont annak bizonyítására is alkalmas,
hogy a nyelvtörténet kérdéseire nagyon sokszor a nyelvész csak a néprajz
és a népnyelv ismeretében tudja megadni a választ.
És hogy kerülhetnek egy szótörténeti fejtegetésbe a küllő, kalló, korhol,
korlát, korcsolya stb. szavak - el kell olvasnunk A hangutánzó szavaink
történetéből című tanulmányt, amely érdekes és gazdag példaanyaggal segít
megértenünk a nyelvtörténet fontosságát az anyanyelv ismeretében.
Megjelent a kiadványban Szentes nyelvi sajátosságai és az irodalmi nyelv
című munka is, amelyhez így minden érdeklődő könnyebben hozzájuthat.
A Nyelvészeti módszertan, tanárképzés és iskola zárófejezetben az az ember
áll előttünk, aki tudósként is megmaradt tanárnak, akinek az életútját
is megismerjük egy riport segítségével, amely a 80 esztendős Nyíri Antallal
készült. Itt kerülünk igazán emberi közelségbe, és a bennünk kialakult
kép intimitását a kedves családi képek még inkább felerősítik.
A kötet dicsérje a szerkesztők munkáját. Kinek ajánlom? Minden érdeklődő
szentesinek.
(A kiadvány főtámogatója Szentes város Önkormányzata, Nyíri Antal családja
és különböző megyei intézmények.)
Szentes, 2005. február 4.
Zsiros Katalin
|
