Még ötvenkettőben történt, hogy Cserebökény térségében az őrjáratozó Mig-15-s géppár, a rendkívül párás levegőben összecsúszott. Nits Ferenc hadnagy leverte azt a Mig-et, amelyen Ferenczi István kísérte. Szerencsére az összecsúszás nem követelt emberáldozatot, mert a vezethetetlenné vált gép pilótájának sikerült katapultálnia. Hogy miért nem tudott erről a lakosság? Mert szigorú katonai titokként kezelték és az esetleges beszélőknek szigorú büntetést helyeztek kilátásba a biztonsági szervek. Az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE) 1952 januárjától katonai rendszerben folytatta működését. Az 1. számú parancsával elrendelte, hogy minden üzemnapon a repülőtéren kell lenni egy teljes személyzetű mentőautónak. További parancsok egyikével rendelték el a repülőtéri létesítmények fegyveres védelmét. Az állatok legeltetését végző juhász is csak külön engedéllyel léphetett be a repülőtérre. Főtitkártól a növendékig mindenki rendfokozati jelölést kapott. A főhivatásúakat egyenruhába öltöztették. Toborzási céllal a helyi és a környező városok középiskoláit évenként vendégül látta a repülőklub. A legjobb tanulók és az önként vállalkozók repülhettek. Mind határozottabban szorgalmazták a repülőklubok ejtőernyős csoportjainak szervezését. Szentes ennek a feladatnak - az érdeklődés hiánya miatt - rendre nem tudott eleget tenni. A szórványosan jelentkező 1-2 főt más klubokhoz kellett irányítani. Alkalmanként, így '52 őszén a szentesi születésű ejtőernyős oktató, Kiss Sándor is rendezett a bánomháti legelőn ejtőernyős bemutatót. Hódmezővásárhelyről, Csongrádról, Kunszentmártonból és Kiskunfélegyházáról, - ahol '53-ban megalakult a repülőklub és elhatározták, hogy helyi erőforrásból a repülőteret építenek, - mind több kezdő is járt Szentesre repülést tanulni. A klub vezetője Lipták Lajos lett. Szentesen maradt Hartmann György oktató és a mind többet betegeskedő Székely Gyula. Amikor megromlott hazánk politikai viszonya Jugoszláviával, a pillanatnyi helyzettől függően, az algyőiek, ha repülni akartak, Szentesre kényszerültek áttelepülni. Az ötvenes években, zöldár idején a szolnokiak is, szinte minden tavasszal, a repülőterünkre jöttek, mert az övéké a Tisza árterében lévén, víz alá került. Ötvenkettő szeptemberében az évek óta Szolnokon működő Országos Modellező Körvezetői Iskola Szandaszőllősről a szentesi repülőtérre települt. Bár kérészéltű volt ittlétük, mégis szerveztek a városban egy nagysikerű modellező kiállítást. (folytatjuk) Pusztai János

<<< Vissza