Nagyszerű dolog az amikor régi sportemberek nevét nem engedik elfelejteni, barátok illetve korabeli versenyzők, akik annak idején vele együtt öregbítették Szentes nevét. A 80. születésnapját betöltő Nagy Imre, volt labdarúgó illetve NB III-as játékvezető és NB II-es partjelző, közéjük tartozik. A Szentesi Vasutasban, a Szentesi Kinizsiben valamint az NB II-es Kiskunhalas csapatában rúgta a labdát. Labdarúgó-pályafutása után 25 éven át játékvezetőként hódolt kedvenc sportjának. Munkája elismeréseként megkapta az aranysípot. Nem emlékszem, hogy rajta kívül más is kapott volna ilyet a szentesi játékvezetők közül. A foci az életet jelentette - mondja. - Aktív pályafutása alatt melyik mérkőzés maradt meg emlékében? - Nehéz volna megfogalmazni, mert sok ilyen volt. - Mi a véleménye a mai labdarúgásról? - Ez már nem labdarúgás, ez cirkusz. Valamikor ünnep volt. Szentesen is jöttek ki a családok, és mérkőzés után mentünk szórakozni. Ma már a városok csapatában idegenlégiósok vannak. A szentesiben sem sok helyi srác rúgja a labdát. Ez népszerű sport üzletté vált. - A labdarúgással szorosan összefügg a szurkolói társadalom. Véleménye szerint, mennyire változott a szurkolás a régi focihoz képest? - Szerintem a politika oldaláról lehetne megközelíteni. Ahogy változik a politika, úgy változik a közönség is. Az állandó egymás közötti vitát látva a tv-ben, mindez kiváltja az undort, és a reakciót, amit a focipályán vezetnek le. Nem általánosítok, csak a szurkolók egy részéről van szó. - Negyedszázadot töltött a pályán, mint játékvezető. A sípmesterek stílusa miben változott az aktív pályafutásához képest? - A játékvezetőknek ma már nincs tekintélye. Az én időmben még volt. Egyes labdarúgó sztárok amit a pályán művelnek a bírókkal, az felháborító. Ilyet régen nem engedhettünk meg magunknak. A sport egyik alapfeltétele az önfegyelem, ha az nincs, akkor nincs néző, nincs értelme az egésznek. - Az ön idejében is előfordult, hogy a közönség esetleg szidalmazta a játékvezetőket? - Nem is emlékszem olyanra, hogy sértődötten mentem le a pályáról. Nekem olyan meccsem nem volt, hogy megalázottnak éreztem volna magam. - Hogyan látja a labdarúgás jövőjét? - Csak rosszabb lesz. A gazdaság és a politika állandó süllyedésben van. Így a sporttól sem lehet elvárni, hogy javuljon vagy más stílust vegyen fel. A sportolók tartsák el magukat, és ne az én pénzemből, a lakosság fillérjeiből kapják a dotációt. - Mennyire tartja a kapcsolatot a labdarúgással? - Húsz éve nem voltam már pályán, de biztos vagyok benne, ha újra születnék, újra fociznék. Dunás Varga Zoltán

<<< Vissza