Az idei bőséges szőlőtermés felszínre hozta a borászatban évek óta lappangó súlyos gondokat. 2003. évi, jó minőségű borból jelentős mennyiség maradt a pincékben, erre jött az idei gyenge-közepes minőségű, de viszonylag nagyobb mennyiségű termés. Mi a megoldás? Hol vannak a gondok gyökerei? 1960-tól folyamatosan növekedő borászatunkról egy ideig szinte semmit sem hallottunk. A Szovjetunió korlátlanul "vásárolta" a magyar bort. Mint minden terméknek, a bornak is a KGST szabta meg az árát, függetlenül valós értékétől vagy a termelési költségektől. Az akkori borászati üzemek nem törődtek a minőséggel, sőt a céljuk is az volt, hogy minél olcsóbb (silányabb?) minőséget állítsanak elő, hisz az ár már szabott volt, csak a mennyiséggel lehetett játszani. Miután szinte minden bor (nyugati export is) alacsony áron, zömében folyóborként jutott ki az országból, a magyar borokról az egész világon csak az olcsóságot jegyezték csak meg. A szocializmus összeomlásával nemcsak a kivitelünk szűnt meg, hanem a partnerek hiánya is a felszínre került. Ugyanis minden termék államközi megállapodásokon keresztül, valós piaci szereplők nélkül cserélt gazdát, így azt sem tudtuk, hova került a termékünk. A KGST megszűnésével nem voltak üzleti kapcsolatok, partnerek, ezért a '90 -es évekre sok vállalat jutott csődbe, szőlőültetvények mentek tönkre. Igaz, 1996-98 között volt egy kis export fellendülés, de alaposan felépített marketing stratégia nélkül még a kiváló minőségű borainkkal sem megyünk sokra, a literenkénti 1 dollár körüli exportár nem nagy nyereséget biztosít. A sok apró kis borászati cégnek össze kellene fogni és nem egymás alá ígérve lejáratni a másikat. Nem szabad elhanyagolni a hazai piacot, hisz a bor nagy része ( 4/5-e) itthon fogy el. Közben ne feledjük, hogy a mértékletes borfogyasztásnak hasznos élettani hatása is lehet, de erről majd máskor. Kulturált borfogyasztást kiválóan szolgálják a borbemutatók, -kóstolók, borturizmus, stb. Bővíteni kellene a gasztronómiai ismereteket is: az ételek és italok összhangja adja meg az étkezés lényegét. Az év bármelyik szakában finom bort kóstolgatva lehet kellemesen pihenve nagyokat beszélgetni. Persze sokan mondják, hogy ilyesmire nincs idejük, de nem olvasnak könyvet, nem járnak színházba, előadásokra, nem állnak meg csodálni a zöld mezőt, a virágokat. Így épp az élet értelme szalad el! Legyen a bor figyelmeztetés, időnként meg kell állni, s rendbeszedni a dolgainkat. ...S ha est borul a késő mára, / Készülni kell a számadásra, / Mérlegre tenni egész életed, /Tettél-e jót, láttál-e szépet, / És nincs más vágyad csupán ennyi: / Nem rohanni, csak embernek lenni, / Hiszen már látod a temetőt! / De most már késő!... Nincs időd! Dr. Horváth György

<<< Vissza