|
Csongrád vármegye 1895-ben megfestette díszterme számára életnagyságú
portréját, Szentes város 1906-ban utcát, majd 1994-ben iskolát nevezett
el róla, amely előtt 1998 óta a mellszobra is látható (Máté István alkotása).
Elmondható, hogy Klauzál Gábort, korának egyik legjelentősebb reformpolitikusát
nemcsak életében, hanem halálát követően is nagy becsben tartották Szentesen
és a megye más településein egyaránt. A személyéhez való őszinte ragaszkodás
érthetővé válik, ha születésének 200 éves évfordulóján felidézzük életútjának
főbb állomásait.
Családjáról annyi tudható, hogy apja - Klauszal János - cseh származású
katonatiszt volt, aki a magyar gyalogezredben szolgált, és ezredesi rangig
emelkedett. Katonai érdemeiért I. Ferenc királytól 1793-ban magyar nemességet
nyert. Csongrád vármegyében telepedett le, s az egyik legtekintélyesebb
család gyermekét, Babarczy Ágnest vette feleségül, akitől nyolc gyermeke
született.
Klauzál Gábor hatodik gyermekként jött a világra Pesten, 1804. november
18-án. Iskoláit szülőhelyén végezte; 1824-ben ügyvédi vizsgát tett. Még
ugyanebben az évben Csongrád vármegye szolgálatába lépett, előbb mint
tiszteletbeli alügyész, majd 1825-től fizetéses táblabíró.
Fiatal kora ellenére már 1827-ben Csongrád vármegye egyik országgyűlési
követévé választották, de közbejött betegsége miatt nem fogadta el a mandátumot.
A megyei szabadelvű ellenzék - amely Klauzált tekintette vezérének - 1830-ban
ismét őt léptette föl jelöltként, de ezúttal alul maradt a konzervatív
jelöltekkel szemben. Az elkövetkező ciklusokban azonban (1832-36, 1839-40,
1843-44) már Klauzál Gábor Csongrád vármegye egyik követe. Az országos
reformellenzék tagjaként, majd vezéralakjaként a polgári átalakulást célzó
törvényjavaslatokat támogatta, néhányat ő maga kezdeményezett. Különösen
a szólásszabadságot, a népképviseletet, az örökváltság útján elérendő
jobbágyfelszabadítást, valamint az ipar és a kereskedelem fejlesztését
célzó törvényeket szorgalmazta hatásos szónoklataiban.
Az 1843-44. évi országgyűlésen - amelyről Deák Ferencet, az ellenzék vezérét,
Klauzál politikai példaképét és barátját kiszorították - Klauzál Gábor
lett a haladó párt vezére. A kortárs történetíró erre utalva állapította
meg, hogy: "Klauzál 1832 óta egyike volt legünnepeltebb szónokainknak
az országgyűlésen, s kit ernyedetlen munkássága, a kérdések tökéletes
kimerítő ismerete, s a tekintély, melyet már a múlt országgyűléseken vívott
ki magának, őt a közvélemény mindjárt Deák Ferenc után sorozta; valóban
minden jelenlevők közt legalkalmasabbá tette őt a vezérletre. Fedhetetlen
tiszta jelleme, nem kevésbé nyilvános, mint magános élete köztiszteletet,
nagyhatású szónoklata oly népszerűséget szerzett nevének, hogy ritkán
szólott anélkül, hogy tapsvihar ne követte volna beszédét."
1844 után - az abszolutisztikus hatalom megerősödése következtében - az
országos politikától visszavonult. Az 1847. évi országgyűlésen rossz egészségi
állapota és első feleségének (Prezecska Mária, akivel 1827-ben kötött
házasságot) halála miatt nem vett részt.
1848. március 15-én Pesten a Közbátorsági Választmány tagjává választották;
Nyáry Pállal együtt ő vezette azt a küldöttséget, amely a nép követeléseit
átadta a Helytartótanácsnak. Földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterként
tagja lett az első felelős magyar kormányának. A minisztertanácsban Batthyány
Lajossal és Deák Ferenccel következetesen a mérsékeltebb, és a bécsi udvarral
való végső szakítást elkerülni akaró álláspontot képviselt. Az első népképviseleti
országgyűlésen Csongrád város képviselőjeként vett részt. A szabadságharc
kitörése után több minisztertársával együtt lemondott, és visszavonult
a politikától. 1860/61-ben és 1865-ben Szeged képviselőjeként részt vett
a kiegyezést előkészítő országgyűlések munkájában.
Szentessel 1837-ben került közvetlenebb kapcsolatba. Az örökváltsági szerződés
bonyodalmaiba keveredett város pártfogójaként egyengette a földesurak
(a Károlyi grófok), ill. Szentes között a mindkét félnek hasznos megegyezés
útját. Eközben olyan közigazgatási szabályzatot dolgozott ki (az ún. koordinációt),
amely hosszabb távra meghatározta a városi önkormányzat működését.
Kalocsán (több lexikon szerint Szegeden) hunyt el 1866. augusztus 3-án.
A szegedi Belvárosi temetőben található családi sírboltban helyezték örök
nyugalomra. A hálás szentesiek szeptember 3-án gyászünnepet tartottak
egykori pártfogójuk emlékére. A képletes ravatal fölött Oroszi Miklós,
Szentes országgyűlési képviselője mondott gyászbeszédet, amelyet a Szegedi
Híradó több folytatásban leközölt. Ebből idézzük a zárógondolatot, amely
a mához is szól: "Különösen Csongrád megyének méltó büszkesége volt
ő, mint ki e megyében a haza és nép jogainak bátor védője, a kor követelte
eszméknek buzgó apostola, bátor előharcosa s hű Mózese. Legközelebbről
Szentesnek, e mi városunknak még sokkal több oka van őróla hálásan emlékezni,
mert ő általános népérdekű küzdelmein kívül e mi városunk akkori úrbéres
lakosainak is hű védője, tanácsadója volt. Azért illő dolog, hogy e városnak
minden lakosa hálával emlékezzék reá. Legyen gondunk arra is, hogy gyermekeink,
sőt unokáink is tudják meg: ki volt Klauzál Gábor. Igyekezzünk őket úgy
nevelni, hogy a Gondviselés által számukra kimutatott pályán Klauzál Gábort
válasszák példányképül, s ha annyi erényekkel nem tündökölhetnek is, mint
ő, legalább szeressék úgy e hazát, mint ő szerette."
Labádi Lajos
|
