<<< Vissza

Pruszkay Sámuel (1750-1760)
XVIII. századi szentesi plébánosok (I.)

2004. november 12.

 
Képünkön: A szentesi Kereszteltek Anyakönyve I. kötetének belső címlapja, Pruszkay Sámuel kezdő soraival, 1750. október 28.

A XVIII. század elején Szentes lakossága - kivéve a kurcai átjáró (Vámház) környékén lakókat, és a Tés pusztán élők egy részét - református volt, így a középkorból fennmaradt városbeli templomot ők használták. A katolikusok részére a Vámházhoz 1726 előtt egy kis kápolna épült Nepomuki Szent János tiszteletére, III. Károly király költségén. A felszerelést a király és báró Harruckern János György földesúr adta, papról a váci püspök gondoskodott. E papok közül csak Menyhárt Györgyöt (1726) ismerjük név szerint: lakását a vámszedő, élelmezését és évi 50 forint juttatását a serfőző biztosította. E papok a csongrádi, majd 1745-től a szegvári plébános fennhatósága alá tartoztak, és bár külön nem anyakönyveztek, félig-meddig önállóak voltak.

A kápolna 1745-ös leltárában egy kis harang, két miseruha, egy misekönyv, egy kehely, egy oltárkő, valamint öt, vászonra festett kép (Szentháromság, Szűz Mária, Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent Rozália) szerepel. A 62 fős katolikus közösség temetője a serfőzdénél, a Vámháztól északra volt.

1745-1750 között a reformátusoktól elvett kiséri templom körül - amelyet báró Harruckern Ferenc átépíttetett és katolikus felszereléssel látott el - a püspök és a földesúr újjászervezte az önálló plébániát. Miután a város az uradalom parancsára felépítette a plébánia- és iskolaépületet, 1750. október 28-án megérkezett az első szentesi plébános, Pruszkay Sámuel.

Pruszkay 1727 körül Révkomáromban született, Nagyszombatban végezte a teológiát, és doktori grádust szerzett. Magyar anyanyelvű volt, természetesen tudott latinul, de valamelyest beszélte a német és szlovák nyelvet is. 1760 tavaszán a püspök Vác-alsóvárosi plébánossá és szemináriumi tanárrá nevezte ki. 1762-től mint székesegyházi kanonok az egyházmegye kormányzatában szolgált; 1766. február 24-én úti balesetben hunyt el.

A fiatal plébános Szentesre érkezve haladéktalanul megkezdte az anyakönyvezést; megszervezte a katolikus iskolát, ahol Kristóff István, majd 1753/54-től Faragó János volt a kántortanító. Az uradalmi betelepítések során egyre gyarapodó közösség hamar kinőtte a templom körül elhelyezkedő, gerendákkal övezett temetőt, ezért Pruszkay 1754-ben új temetőt kért az uradalomtól. A hívek "átszoktatása" céljából a plébános idővel előírta, hogy a templomnál egy sírhely ára 3 forint: e bevétel a templomot illette.

1754-ben gróf Althann Mihály Károly váci püspök Szentesen kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, és elvégezte a három harang felszentelését is.

1755-től, bár a város lakosságának csak a tizede volt katolikus, az uradalom nyomására a tanácsnokok negyedének, és az egyik jegyzőnek is katolikusnak kellett lennie. E lépést, mivel vallási ellentétet szított, Pruszkay is kárhoztatta, a jószágkormányzót (Chatalides Lipót) ugyanis a katolikusoknak ártó, tanulatlan taplónak nevezete.
1760 körül Pruszkay leírta, hogy a mintegy ezer szentesi katolikus igénytelen, rosszul öltözöttek, télen-nyáron bundában járnak, és - mi tagadás - kellemetlen kipárolgásukat nehéz elviselni; bár a közülük való takácsmesterek kissé rendezettebbek. A reformátusok közül sokan tudtak írni-olvasni, hiszen négy iskolájuk is van, de gőgösek és rátartiak. Gyakran vasárnap is dolgoznak, mert "a szegénységtől e világon semmitől sem félünk jobban!" A pár lutheránus a reformátusokhoz húz, a 12 görögkeleti család nagyobb ünnepeire pópát hoz, de halottait a plébánossal temetteti el.

A lelkipásztori teendők végzésében igen gyakran ferences szerzetespapok segítették a plébánost, ritkán valamelyik környékbeli pap neve is felbukkan az anyakönyvekben. Ugyancsak anyakönyvből tudjuk, hogy Pruszkay plébánossága idején 36 személy tért át más vallásról a katolikusra.

Pruszkay a kegyúrtól évi 50 forint kegydíjat, misékért 25 forint stólapénzt, és 37 forint 30 dénár adómegváltást kapott. A város uradalmi parancsra 1753-tól vagy természetben (tűzifa, só, stb.) vagy pénzben 70 forintot adott; ezen felül "tizenhat Rh[énes] forintokat, és négy akó (kb. 200 liter) szentesi bort [...] tiszta jó szívünkből" juttattak a plébánosnak... A hívektől 1760 körül évente 50 forint stólapénz, a 160 házaspár után 100 forint párbér folyt be; a plébániai földek jövedelméről nincs adat. A plébánia értékeit kétkulcsos ládában tartották, ezek egyikét a plébános, másikát a templomatya őrizte.

Pruszkay Sámuel tehát tevékeny lelkipásztor volt, aki utódjának lelki és anyagi értelemben véve is rendezett plébániát hagyott: a későbbiekben ez nem mindig lesz így...

Nagy Géza Balázs


<<< Vissza