<<< Vissza

A nagy visszatérés

2004. október 8.

 
Azt gondolom, méltán mondhatom magam szerencsésnek és boldognak, mert a tavalyi barátságok szövődése "ürügyén" újra meghívást kaptunk Németországba, az Usedom szigetén található tengerparti üdülő városkába, Zinnovitz-be.

Az 1300 km-es utat 10 tizenéves "gyerekkel" nem könnyű végigutazni. Drezda belvárosában, egy plébánián szálltunk meg éjszakára. Nem aludtam jól, mert az élmények sora, ami ránk várt, teljesen lefoglalt.

Amikor megérkeztünk, talán nem is kell mondanom, szikrázott a levegő. Senki se gondolja, hogy ötcsillagos szállodákban aludtunk. Egy hatalmas sátortábor várt ránk, fehér sátrakkal és vaságyakkal. A bábeli zűrzavarhoz hasonlítanám a helyzetünket. Magyar, német, román, észt, cseh, lengyel fiatalok közös tábora volt ez.
Az első napokban nagyon hidegek voltak a reggelek és az esték, de kis idővel átszoktunk az északi, tengerparti klímára. A táborvezetőnk rengeteg programmal bombázott bennünket, s az ötletei kifogyhatatlanok voltak (versenyek, játékok, éjszakai túrák).

Az első napokban mindig lementünk a tengerpartra, de 5 nap után a kirándulások érdekesebbek voltak. Belekóstolhattunk az élet napos oldalába az UBB nevű luxusvonaton. Kedvenc programjaim közé tartozott a kirándulás Peenemünde-be, ahol meglátogattunk egy fizikai múzeumot (mint a Csodák Palotája).
A túrák fárasztóak voltak. Hőség, fáradtság, előző napról hólyagosra égett vállak...

Az ismerkedés az első naptól az utolsóig tartott, de ez is kevés volt. Megéreztük a nyelvtanulás fontosságát. Diákok! Üzenem nektek: Nyelvtudás nélkül nincs önérvényesítés!

Élmény volt megismerni más népek szokásait, tradícióit, nyelvet is...

Hazafelé utunk kicsit elszontyolodva telt, habár a berlini kiruccanás Prágával megspékelve minden gondomat elfeledtette velem... De maradt valami, ami reményt adott: az, hogy német barátaink ősszel ellátogatnak hozzánk!
Áldom a sorsot, hogy összeakadtam ezekkel a tündéri emberekkel...

Hiszen mi is adhatna reményt egy tizennégy évesnek, ha nem az álmai?!

És ezek közül egy nekem megvalósulni látszik...

Csiszár Éva
8.C
Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola


<<< Vissza