Október 3-án, vasárnap a magyarországi holokauszt 60. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak a városi könyvtárban, melyre több mint hetven fő ellátogatott. A megnyitón külön köszöntötték dr. Feldmájer Pétert, a MAZSIHISZ alelnökét, Rákos Imrét, a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány képviselőjét, Szirbik Imre polgármestert és Szűcs Lajos alpolgármestert. Kádár Lilla, a Horváth Mihály Gimnázium diákja Max Jacob Felebaráti szeretet című versét szavalta el. Szirbik Imre ünnepi köszöntő beszédében a magyar holokausztról mint folyamatról beszélt, amely a harmincas évek törvénykezései után jutott el oda, hogy a háború utolsó esztendejében több százezer magyar zsidó vallású pusztult el, értelmetlenül. Ma az utódok lehajtott fővel emlékeznek azokra, akik Európa koncentrációs táboraiban haltak meg, és akiknek még talán sírjuk sincs, de emlékük van és mindig lesz. Hat esztendővel ezelőtt a zsinagógából kialakított könyvtár avatásán izraeli fiatalok és idősek voltak jelen, és a vidámságot, az életet hozták Szentesre. Azt a gondolatot, hogy az emlékezés, az ősök tisztelete, a mártírok megkövetése után az élet él és élni akar. A halálra, a pusztulásra csak az élet válaszolhat. Dr. Feldmájer Péter azzal kezdte beszédét, hogy amikor valakinek a gyermeke aludni tér, megnézi, hogy jól betakarta-e. Így cselekszik a zsidó ember is, amikor mindig visszatér halottai sírjához. Először a halál után harminc nappal, majd minden évben egyszer megnézi a sírt, hogy rendben van-e. Sok-sok év után a sírok és a sírkövek is eltűnnek, és nincsenek már hozzátartozók sem. Ilyenkor a zsidó közösségé a feladat, hogy rendben tartsa a temetőt, hogy újra és újra visszatérjen, és emlékezzen olyan emberekre, akiket talán nem is ismert. Ha nincs zsidó közösség, a város nem zsidó tagjainak a feladata, hogy emlékezzenek. Magyarországon sok helyen nem emlékeznek halottaikra, de Szentes kivétel ebben a tekintetben. A könyvtár - amely 1944 előtt a zsidó hitközösség templomaként szolgált - őrzi a zsidó halottak emlékét. Az ünnepi beszédek után a könyvtár falán lévő emléktáblát avatták fel. Szívhez szóló gyászéneket hallhattunk Biczó Tamás, a szegedi zsinagóga kántorának előadásában. A Goldmark Kórus Ádám Mária kórusvezető vezénylésével először gyászzsoltárokkal emlékezett meg elpusztított testvéreire. Bő fél órában kívánták a közönség elé tárni a zenében tükröződő zsidó lélek szépségét. Előadásuk második felében hagyományos dallamokkal, a zsidó világ megelevenítésével mutatták be a vallásos zsidók mindennapjait, bánatát és örömét. Az emlékkiállítás megnyitója egy Radnóti-verssel kezdődött. Szűcs Máté, a Horváth Mihály Gimnázium tanulója a Töredék című verset szavalta el. Dr. Feldmajer Péter töredékhez hasonlította a látottakat is. Töredéknek a város zsidó múltjából. A többi között a zsidóság történetének dokumentumait, a szentesi zsidók legkorábbi fönnmaradt anyakönyvét láthattuk 1849-ből, imakönyveket, és a halálraítéltek névsorát. M. A.

<<< Vissza