A serdülőkorú fiatalokat teljes jogú egyháztaggá avató konfirmáció (= megerősítés) a felnőtté válás kifejezőjének számított a református közösségekben. A legények az eseményt követően udvarolhattak, a lányok feltehették a pártát, vagyis udvarlót is fogadhattak. A konfirmált növendékek gyakran nem folytatták iskolai tanulmányaikat, hanem iparos, illetve kereskedő tanoncnak szegődtek, vagy pedig bekapcsolódtak a paraszti munkába. A konfirmáció napjainkban is ünnepélyes keretek között zajlik, a növendékeknek a tanultakról vizsga keretében kell számot adniuk, ami egyúttal feljogosítja őket az úrvacsoravételre is. Szentesen a konfirmációi ünnepélyre 1911-ig nagypénteken, 1912-től nagycsütörtökön, az 1920-as évek közepétől pedig áldozócsütörtökön került sor. A növendékeket az egyház díszes emléklappal, új- testamentummal ajándékozta meg. Az 1920-as évek közepétől jött szokásba a szeretetuzsonna, amelyen a konfirmandusokat az összegyűjtött adományokból megvendégelték. Házasság A lakodalom a paraszti élet jeles közösségi alkalmai közé tartozott. A leánykérést követően került sor az eljegyzésre vagyis a kézfogóra, amelyen megtörtént a jegyajándék átadása. Értékét a fiatalok társadalmi és vagyoni helyzete, azaz anyagi lehetőségeik határozták meg döntően. A lakodalomig eltelt néhány hét a felkészülés jegyében telt. Az esküvői ceremónia előtti napon került sor az ágyvitelre, amikor a lányos háztól elszállították a menyasszony ágyát, bútorait és fehérneműit a vőlegényhez. Az események irányítói a vőfélyek voltak, akik a szokás során több alkalommal is fontos szerepet töltöttek be. A násznagyok a lány kikérésekor, kiadásakor, valamint az étkezések idején vállaltak aktív részvételt. Az esküvőt követően a lakodalmas menet kettévált, a menyasszony és a vőlegény vendégei külön ünnepeltek. Éjfélkor, aki akart a kállátós vendégekkel együtt átmehetett a vőlegényes házhoz, ahol a kontyolás történt. Az új párt rendszerint a násznagy mutatta be az örömszülőknek, az új asszony kaláccsal és süteményekkel, az új ember pedig borral kínálta a vendégeket. A menyasszonyi koszorút eltették, az esküvői fényképpel együtt bekereteztették. A lakodalmi étrend birka- vagy marhapaprikásból, sült baromfiból, valamint különböző süteményekből állt össze. "Által megyünk a házassági rendtartásokra, valamelyeket most virágzó ekklésiánk tart és követ, vagy helyesek vagy helytelenek, úgy amint gyakoroltatnak, előszámlálni készek vagyunk, természeti folyásuk és rendjük szerint...Kihirdetvén a személyek, azon alkalmatosságra tisztség szerint tudó vőfély vagy vendéghívó által, szerdára szólítatnak még vasárnap délben a vendégek; kedden este a násznagyot behívatja a gazda és a vendégnek ifjait, és szüzeit; az ifjakból állít maga mellé a násznagy szolgálatra friss, okos és becsületes személyeket, kiket most elnevez kapitány, hadnagy, strázsamester stb. nevezetekkel, melyeken szólíttatván, amikor kívántatik valamelyiknek szolgálatja,- készen előálljon a parancsolatra; ezen neveket viselik az ünnepségnek végéig. A szűzleányokat pedig, mint a férjhez szűznek barátait, hogy őtet vigasztalják és éjjel vele háljanak; honnan is a kedd esti vendégség leányhálásnak szokott hívattatni. A felállított tisztek igen jó reggel a hivatalos vendégeket összegyűjtik, a legényt az ő részéről valók, a leányt is az ő részéről valók felkísérik a templomba, hol a szent hittel egybeköttetvén, ki-ki, azaz mindegyik felekezet ismét becsülettel haza kísértetik."(Részlet a református egyházkrónikából.). (folytatjuk) Kovách Péter, Mód László

<<< Vissza