Ma még nem tudhatjuk, hogy "az isteni küldetéssel felruházott" fiatal hölgynek elszánt fellépése hová vezet, de az már most biztos, hogy hatalmas a sikere. Nevétől hangos a sajtó. Olyan hangos, hogy szinte alig hallatszik tőle a német miniszterelnöknek a hangja, aki eljött hazánkba, hogy az 1989-es magyar bravúrért újra köszönetet mondjon a magyar nép akkori egyházi és politikai felelőseinek. Azt meg sikerült bebizonyítania, hogy a mai magyar politikai elit tényleg úgy viselkedik, mintha tudathasadásos állapotban lenne. Ez valóban nagy siker! Szinte vetekedik azzal a történelmi sikerrel, amit a háborúvesztésre álló Németország aratott hazánk lelkében pontosan hatvan évvel ezelőtt. Erről a félelmetes és kárhozatos sikerről így számol be naplójában Márai Sándor, akinek hitelét - remélem - senki nem vonja kétségbe: "A németek valóban varázslók. Sikerült megvalósítaniuk a csodát, hogy minden tisztességes ember őszintén és forró reménykedéssel várja az oroszokat, a bolsevistákat, akik valóságosan mint felszabadítók érkeznek. Én is így vártam az oroszokat..." Aztán még ezt is írja Márai: "A németek varázslata művelte azt a csodát, hogy a kormányzó felesége a várbeli nunciatúra egyik szobájában - állítólag idemenekült - fohászkodva várja a bolsevistákat, s a nuncius vigasztalja, hogy értesülése szerint az oroszok már Kenderesen vannak..." Azóta eltelt 60 év. Új nemzedékek léptek a színre. De vajon el tudják-e a mai fiatalok hinni, hogy a Duna-partján, a budai várpalota magasságában a magyarok első asszonyát a pápa követe vigasztalgatja azzal, hogy "ne féljen, Nagyméltóságú Asszony, hőn szeretett kenderesi kastélyukban már a bolsevisták ünneplik gyors előhaladásukat a győzelem felé!" S ugye azt sem könnyű elhitetni a mai fiatalokkal, hogy bár az oroszok itt voltak, mégis sok "jó magyar ember" ezt nem nagyon akarta tudomásul venni, s úgy gondolta, hogy van még idő "hasznos hazafiságra", s kezdte rabolni és gyilkolni a zsidókat, és így igyekezett megérdemelni azt, amit Szabó Dezső így nevezett: "elintéző gyűlölet". Hát ezt az "elintéző hazafiságot" akarja most megünnepelni "felsőbb utasításra" egy elszánt értelmiségi hölgy. Kétségtelen, hogy már eddig is nagy a sikere, s így akár őt is nevezhetnénk varázslónak. Bár nagy varázsló erőre nem is volt szüksége. Mi sem könnyebb hazánkban, mint a pártpolitika megszállottjait egymásnak ugrasztani. S persze sok "jó hazafit" is. Ezeket végiggondolva meg kell kérdeznem Petőfi utolsó versének utolsó szavaival: Higgyem, "hogy ez történet?..." Sajnos, ez is történet. Így ünnepeltette a magyar politikai elit és a magyar sajtó 1989 magyar bravúrját. És ez nem "egy őrült, rémülésteli, zavart ész meséje." Ez magyar valóság 2004 szeptemberében... Vági László

<<< Vissza