<<< Vissza |
Angol zenekar a Mátyásban |
2004. szeptember 3. |
Csak találgatni lehet az okokat, hogy mért jöttek el a vártnál kevesebben
a Mátyás Sörözőbe augusztus 12-én csütörtökön, az angol D-rail nevű metálzenekar
szentesi bemutatkozó koncertjére. A sokadszorra fellángolt, elvesztett plakát-háború,
a tévé által közvetített olimpiai futball-torna, vagy a hétköznapi dátum
egyaránt ludas lehet a dologban. Angol együttest meglehetősen ritkán láthatunk
vendégül a városunkban, ezért is (és nem csak ezért) kellett volna kihasználni
a kínálkozó alkalmat, az ideálisnak nem nevezhető időpont dacára! Természetesen, nem kizárólag az angol kvartett játszott ezen az estén. A házigazda szerepét (csakúgy, mint a szervezőét) az a helyi fiatalokból álló, időről időre határozott fejlődést mutató Mana töltötte be, amely sikeresen bonyolított le tavasszal egy országos turnét. Ezúttal is aktuális lemezük számait játszották - most utoljára! Az ősz folyamán ugyanis próbaterembe vonulnak a fiúk, hogy összerakják a tervezett, új albumuk anyagát, amelyet aztán hamarosan szeretnének felvenni. Ami pedig az utánuk következett angol formációt illeti: Leeds városából érkeztek. Baráti kapcsolatok útján kerültek Magyarországra, a négy éves működésük során először. A szentesi volt a harmadik, egyben utolsó koncertjük az országunkban. Az elsőt a Szigeten adták! Ha már szentesi együttes nem jutott el idén a Szigetre, vigaszul legalább egy "Szigetes", külföldi csapat el tudott jönni Szentesre! A fesztivál program-zsűrijének szigorát joggal tekinthetjük értékmérőnek, amelynek fényében a fellépés ténye önmagában is érdekes. Ha pedig elárulom, hogy mit produkált a Mátyás nem létező színpadán az első albuma megjelentetésére készülő D-rail, azt hiszem, minden metál-rajongó aki lemaradt a buliról, sajnálni fogja! Ritkaságszámba megy ugyanis, még ebben a stílusban is ez az elképesztően intenzív színpadi munka, amit véghez vittek! A gótikus metál íratlan szabályai szerint felépített, helyenként apró, de dallamos riffekkel operáló, hardcore-szerű, kőkemény muzsika hihetetlen energiákat szabadított fel a négy angol legényből. Annak ellenére, hogy az énekberendezés talán visszafogottabban szólt a kelleténél, és a srácok sem bírták túl sokáig az önmaguk diktálta halálos tempót, végső soron teljes értékű koncertet hallhattunk. Záró momentumként a kis létszámú, de lelkes közönség soraiból néhányan hazavittek egy-egy D-rail-kislemezt. Sajnos, az angolokat kísérő budapesti Fallenintoashes előadásának a vége bőven átnyúlt a pénteki munkanapba, ezért azt a közönség egy része - velem együtt - már nem tudta megvárni. A Mana dobosa, Kovácsházi Attila ígérete szerint a külföldi metálbandák "importja" ezzel nem ért véget: havi egy-két koncertet tervez őszre is! Akit érdekel, figyelje a plakátokat, vagy nézzen rá időnként a zenekar honlapjára www.mana.atw.hu címen, és jöjjön, mert érdemes! Olasz Sándor |