<<< Vissza

Írország nincs messze... (4.)

2004. szeptember 3.

 
Az ősök és a családfa-kutatás virágzó üzlet Írországban. Mivel sok-sok szép épen maradt és megőrzött váruk, kastélyuk van, a várakhoz illő iparágak és szolgáltatások alakultak ki. Pl. a skanzenekben korabeli süteménysütés, ruha-ékszerkészítés, stb. Ilyen a családfa-kutatás is, amely a megadott név alapján, mialatt a turista egy fél napig nézelődik a várban és környékén, felkutatja a látogató őseit egy számítógépes hálózat segítségével, és ha léteznek ősei az illetőnek Nagy-Britanniában, vagy Írországban, akkor kell fizetni, ha nem, akkor ingyenes volt a keresés. További euróért a család hajdani címerét is felkutatják, amit néhány nap alatt el is készítenek. Legnagyobb meglepetésemre az én őseimet is megtalálták az angliai York-ban és Londonban. Igazán nem gondoltam volna, hogy pont Írországban találok rá őseimre...

De nemcsak a várak köré tömörülnek vállalkozások. Írország láthatóan dinamikusan fejlődő ország. Ezt annak is köszönheti, hogy a lakosság több mint 50 %-a 25 év alatti. A fővárosból, Dublinból irányítják az ipart és a kereskedelmet, amelyben képviselteti magát a világ összes cége. Cork-ban is megtalálható minden nagyobb világcég nagy üzlete. Vibrálóan lüktető bevásárló- és üzleti negyedei vannak, ahol a turisták szívesen nézelődnek, míg végül betérnek egy jó kis étterembe, kávézóba vagy szendvicsbárba, amelyekből számtalan áll a megfáradt gyalogos rendelkezésére. Itt el lehet olvasni a napilapokat is. Nagy meglepetésünkre az ír újságokban gyakran láttunk budapesti lakáshirdetéseket. Az írek szívesen vásárolnak ingatlanokat Budapesten, mivel lényegesen olcsóbbak, mint Írországban.

A reggeli általában hétköznap otthon, azaz Jo otthonában egyszerű és gyors. Kávé, tea, müzli, pirítós, mely a jellegzetes sütőporos ír kenyérből készül. Délelőtt az egyetemen órák közben tizenegyórai a közeli kávézóban: egy tea tejjel, vagy kávé tejjel és hozzá valami sütemény, pl. egy "scone" (skoun). Ami úgy néz ki mint egy nagy pogácsa, csak ez, ellentétben a magyar megfelelőjével, itt édes és mazsolával ízesített. Ezt lehet félbevágni és megvajazni (gyönyörű sárga és nagyon finom az ír vaj) és lehet rá különféle gyümölcslekvárt kenni. Délután 1-ig ismét óráink vannak, majd ebéd, amely többnyire egy háromszögletű szendvics, melyet egy szendvicsbárban készítenek el. A kedves vevő kérésére megpakolják a kenyérszeleteket különböző finomságokkal, pl. lazac, majonéz, saláta, csirke, zsázsa, tojáskrém, sajt, répa, stb. Délután előadásokat hallgatunk az ír kultúráról és művészetekről kb. 4-ig. Néha egy-egy délután szabad, amikor kirándulhatunk a környékre. Egyik délután például megnéztük Sir William Penn várát. Ő alapította Pennsylvániát Amerikában. Ki gondolta volna, hogy ő is ír volt?!

A szabadidőben kicsit nézelődünk a városban, megállapítjuk, hogy sokkal több a külföldi, mint ír Cork-ban, majd mindenki igyekszik "haza", mert 7-kor vacsora. A fő étkezés Írországban a vacsora, ami általában főtt étel. Jo nagyszerű szakács. A menün szerepelt minden, ami tipikus ír étel. Pl. ír birkapörkölt, sült lazac mindez sok-sok zöldséggel, de legfőképpen krumplival, ami minden főfogás mellett ott van, többnyire héjastól főzve, sütve, törve, stb. A burgonyát Sir Walter Raleigh hozta be Amerikából 1610 körül, mégsem rá emlékeztet az a zöldségféle Írországban, hanem a burgonyavész okozta éhínségre, amikor százezrek haltak éhen. Azóta minden fő étkezéshez szolgálnak fel burgonyát, még a pizza mellé is, de még a szendvicsek mellé is délben a bárokban. A vacsora végén desszertnek puding, krém, fagylalt, gyümölcs, végezetül pedig egy csésze kávé vagy tea, még nem lefekvés előtt, hiszen még csak nyolc óra van. A kandalló mellett teázgatunk, beszélgetünk, miközben a tv-ben a két írországi párt a Fine Gael és a Fianna Fail egy-egy képviselője vitatkozik egymással. Hiába, a politika mindenütt vitás kérdés ...
(folytatjuk)

Pappné Haron Ildikó


<<< Vissza