A szentesi református iskolák eredete visszanyúlik a XVI. századba. Az egyház anyagi megerősödésével egyre nagyobb gondot fordított arra, hogy az iskolák élén minden esetben megfelelő felkészültségű tanárok álljanak. 1747-ben az egyháztanács elhatározta, hogy minden két évben a debreceni kollégium legkiválóbb ifjai közül hív meg egyet-egyet az iskolák igazgatására. Így került Szentesre Mák János, akinek a vezetése alatt az iskola felvirágzott, a tanulók száma 117-re növekedett. A Felsőpárton a lányoknak külön iskola épült, ahova 69 tanuló járt ebben az időszakban. Az elemi iskolák 1819-ig háromosztályosak voltak, majd egy újabb osztállyal bővült az oktatás. A XIX. század közepéig az egyházkerület által 1819-ben létrehozott tanterv szerint folyt az oktatás, amit a helyi viszonyokhoz igazítottak. 1850-ben a tandíjat eltörölték, melynek eredményeként az iskolába járó gyermekek száma jelentékeny módon megnövekedett. Az iskolák feletti közvetlen felügyeletet a kurátor, 1850-től a főgondnok, 1861-től pedig a lelkészek elnökletével működő "iskola felügyelői választmány" gyakorolta. Központi református népiskola Szentesen a legrégebbi református iskola a Kurca-parton állt, a bíróság déli végénél. A templom visszavételekor az iskolát és a paplakot is át kellett adni a katolikusoknak, éppen ezért a reformátusok új épületet emeltek a tanulók számára. A gyermekek számának fokozatos növekedésének tudható be, hogy 1799-ben egy nagyobb iskola építését határozták el, amely Jaurenik Ferenc vásárhelyi építőmester tervei alapján készült el, a város első emeletes épülete volt. Az alapkő ünnepélyes letételére 1803. március 28-án került sor, a tanítás 1804 őszén kezdődött. Az 1920-as évek második felében gróf Klebelsberg Kunó programja államsegélyt nyújtott az új központi iskola építéséhez. A tervek és a költségvetés elkészítésére Antal Endre városi mérnököt kérték fel azzal a kikötéssel, hogy a munkába vonja be Dobovszky József Istvánt is. Az alapkövet 1928. október 31-én, a reformáció ünnepén helyezték el. Az L alaprajzú emeletes saroképület Kossuth térre néző főhomlokzata 40,43 méter, a Hajdú Lajos utcai homlokzat 25, 10 méter hosszú. Az intézmény 1948-ban történt államosítását követően Kossuth Téri Általános Iskola néven folytatta tovább működését. Az iskola az 1990-es évek elején ismét egyházi kezelésbe került felvéve a Kiss Bálint nevet. A főbejárat mellett látható az egykori iskolaigazgató, Hajdú Lajos emléktáblája, akit 1849-ben halálra, majd 20 év várfogságra ítéltek. Hajdú Lajos 1813-ban született Szentesen. 1845-ben került a református népiskola élére. A szabadságharcban való aktív részvétele miatt 1849. augusztus 5-én lefogták és Szegedre szállították. Az Aradon Cs. Kir. Hadi-törvényszék felségsértés címén halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Később az ítéletet 20 év várfogságra enyhítették. Büntetését az olmützi és a josefstadti várban töltötte le, majd 1856. április 3-án közkegyelem útján szabadult. 1901. február 24-én, 88 éves korában hunyt el Kisújszálláson. 1967-ben utcát neveztek el róla Szentesen, 1998-ban pedig emléktáblát helyeztek el tiszteletére a Kiss Bálint Általános Iskola falán. (folytatjuk) Kovách Péter és Mód László

<<< Vissza