Képünkön: Vidám társaság a 102-es szobában. (Fotó: Vidovics Ferenc) A becsengetés előtti három napot hagyományosan gólyatáborban tölthetik a városunkban továbbtanuló kilencedikes diákok. Idén ötvennyolc új lakója van a Terney Béla Középiskolai Kollégiumnak, közülük vasárnap reggel majdnem mindenki beköltözött, a többiek és a felsőbb évesek pedig kedden, a tanévnyitók napján. A kollégiumi férőhelyeket nem tudták feltölteni, ebben is megmutatkozik a gyereklétszám csökkenése, állapítja meg Takács Pál igazgató. Úgy vette észre, a mostani gólyák dinamikusabbak, mint a tavalyi társaság, ám azok a fiatalok is élénkebbek lettek az elmúlt egy év alatt. Az igazgató szerint ez annak köszönhető, hogy nagyon intenzív kapcsolat alakul ki dákok és nevelőik között a kollégiumban. Az oldódást segíti elő a gólyatábor is: a gyerekek ekkor kezdik az ismerkedést egymással és a várossal, sőt kulturális élményekben is részesülnek. A kollégium rendjét, szabályzatát is meg kell azonban ismerniük. Míg a diákok az igazgató előadását hallgatták, az épület bejárata előtt a tavaly még koleszos és drámais Vidó Gábor és a helybeli Verbó Ákos már hangoltak a szokásos esti közös dalolásra. A fiúk négy éve kezdték a zenélgetést a kollégium gólyatáboraiban, melyek hangulatához szerintük Ákos, az Illés és az Omega illik leginkább, de a gólyák kedvence a Groovehouse-tól a Hajnal. Ez utóbbinak "felpörgetett punk-verzióban" nagy sikere szokott lenni, árulják el a fiúk, egyelőre még szolid gitárpengetés közben. A 102-es szobában még éjszaka sem szünetel az éneklés. Nem nehéz kitalálni: ide leendő drámaisok költöztek. Az első éjszaka nem tudott aludni szobatársaitól Fogas Alexandra, de a kalocsai lányról elárulják a többiek, bár egész nap csendben ült és naplót írt, ám estére hozzájuk hasonlóan aktív lett ő is. A szinte a szomszédból, Vásárhelyről érkezett Fekete Lotti és Boros Réka azért választották a kollégiumi életet, mert megkönnyíti számukra a beilleszkedést, de egyébként sem akartak kimaradni a drámatagozatosokra jellemző közösségi életből, a csoportos együttlétekből. Még nehezebb a dolga Jung Saroltának, aki Vásárhely szerbiai testvérvárosából, Zentáról jött. Minden furcsa, főleg az itteni emberek mentalitása, mondja Sarolta, aki nem talált lakóhelyéhez közelebb drámai képzést. Nem ijedtek meg a lányok az intézmény szabályzatától, a bajai Gál Zsuzsinak - aki a szemközti szobából jött át egy kis trécselésre osztálytársaihoz - nagyon "bejön" a kolesz. Réka szerint most még kifejezetten jót tesz nekik, ha beosztják az idejüket, de később, például a pasizáskor már nem biztos, hogy jó lesz. A szingli csajok, ahogy magukat nevezik, egymás szavába vágva, nevetgélve mesélnek gólyatáboros élményeikről és társaikról, de tanulságos dolgokat is mondanak. Kinek-kinek más az értékrendje, fogalmaznak a lányok, ami az egyiknek megalázó, azt más esetleg még fel sem veszi. Szobájukat a berendezkedésnek még igencsak kezdeti fázisában találhatjuk, üres falakkal és otthonról hozott rántott hússal. Szüleik nehezen engedték el őket, s útravalóul hangzott a jótanács is: azért mentél, hogy tanulj, de azért érezd jól magad. Nem is lennének drámaisok, ha nem utánoznák szülei hangját a telefonban. - De jó hallani a hangod, kislányom - búgja Réka. A másnapi évnyitóra már műsorral is kellett készülniük, ennek ellenére tizennégy éves koruk minden vidámságával rohantak az esti éneklésre. Mindig ennyi idősnek érzi magát, ha a kollégiumba jön avatóbeszédet tartani, hallhatták társaikkal Szirbik Imre polgármestertől másnap az ünnepi vacsora előtt. Saját élményeit is megosztotta diákokkal a polgármester, majd Szentes polgáraivá fogadta a kollégium új lakóit, akik előtt mindig nyitva áll majd a város. Darók József

<<< Vissza