A harmadik
Az egyházközség vezetői, Gál István lelkipásztor és Vecseri Mihály gondnok
kérelemmel fordultak a Helytartótanácshoz, hogy új templomot építhessen
a gyülekezet a leégett helyett. Az engedély 1761 februárjában érkezett meg.
Eszerint "a templom, tornyával a régi alapon, szilárd anyagból felépülhet
ugyan, de csak deszka boltozattal és sem díszes nem lehet, sem külsejére
nem szabad a római katolikus templomokhoz hasonlítania."
A hívek áldozatos, kitartó munkájával még abban az évben felépült az új
templom, amit december 13-án, advent első vasárnapján szenteltek fel. A
torony csak 1762-ben épült fel a templomtól keletre 4 öl távolságban, végleges
formáját 1774-ben nyerte el. Ez képezi a mai nagytemplom tornyának alsó
részét, körülbelül a kerekablak fölött levő párkányig. Homlokzatán vörös
márványba vésett felirat található:
1774
Maria Theresia
Romanorum Imperatice vidua
Hungariae, Bohemiae etc. Regina Apostolica
nac non Augustissimo eiusdam filio
J o s e p h o II-do
Romanorum Imperatore Rege, Hungariae, Bohemiae Conregente
Glorissime Regnantibus Celentissimque
Indulgentibus haec Turis exurgit quare
Pia vota fundit: Plebs et Coetus
Reformato Cristianus
Oppidi Szentes
A templom hossza 20 öl, a szélessége 7 öl, a magassága 4 öl volt. Három
ajtó volt rajta, kettő a két végén, egy pedig a déli oldalon. Az ajtó
előtt volt a cínterem. A deszkamennyezet kék színűre volt festve, amit
különböző növények és állatfigurák díszítettek. A templomépület mellett
volt a torony, amelynek felső részében a strázsák (őrök) laktak, innen
vigyázták a várost. Ők kiáltották ki a toronyból a pontos időt este 9
órától reggeli 4 óráig minden negyedórában: "Kilencet ütött az óra",
"Tízre egy fertály."
A torony teteje vörösfenyőből volt, tetején vörösrézből készült toronygomb
és csillag volt látható.
A negyedik, mostani templom
A református gyülekezet tagjainak száma a városban szépen szaporodott.
"Ünnep-, és vasárnapokon annyira látogatott volt a templom, hogy
a későn jövők sem ülő, sem állóhelyet nem kaphattak. Már egy órával az
isteni tisztelet előtt telve volt a templom környéke, várták az ajtók
kinyitását; mikor a harangozás megkezdődött, már tömve is volt a templom;
az ezután jövők kénytelenek voltak visszamenni."
Először a templom bővítésén gondolkoztak, de azután hallgatva Fischer
Ágoston kecskeméti építész javaslatára új templom építésébe kezdtek 1808.
július 6-án. Az év végére a templom alapja már 4 öl magasságban állt.
1810. március 26-án találták meg a délnyugati alap ásása közben Gál István
lelkipásztor földi maradványait. A megtalált csontokat a mostani templom
déli falába helyezték el egy kis, téglából készült kriptában.
1811-ben a templom falai elkészültek. A padokat a parókia udvarára vitték
át, és nyáron ott tartották az istentiszteleteket.
1812-ben készültek el a templom bolthajtásai és a belső díszítések. 1813-ban
a belső vakolásra és meszelésre került sor. Ebben az évben azonban kiürült
az egyházközség pénztára. A munka csak 1815-ben folytatódott.
Kiss Bálint lelkipásztor feljegyzi, hogy a falak már két év után repedezni
kezdtek a rossz alapozás miatt. 1825-ben a bolthajtásokat vasakkal kötötték
össze, hogy a mozgást megállítsák.
1816-1824 között készült el a templom belső berendezése, a padok, a szószék,
az úrasztala és a kőburkolat. Az építkezés költségeit összegezve Kiss
Bálint ezt írja: "Soha ekklézsiánkon kívül levőktől, az egy görög
kereskedőn: Kálló Kosztán kívül senkitől nem segíttettünk; a méltóságos
uraságnak is csak az a kegyessége volt hozzánk, hogy taxa nélkül megengedte,
hogy a nyomáson templomunk építésére téglát égethessünk. ... Így tehát
erről a templomról méltán lehet mondani, hogy ezt a szentesi református
Ekklézsia tagjai Isten segedelmével tulajdon költségek és munkájuk által
készítették."
1825 őszén fogtak hozzá a templom megmagasításához. A torony terveit a
Beregszászi Pál, mérnök által tervezett debreceni református nagytemplom
tornyához hasonlóra készíttették el.
1827-ben húzták fel a harangokat az új toronyba.
A toronyórát Rauschman budai órás készített el 1828-ban. Ilyen horizontális
szerkezetű óra abban az időben csak József nádor alcsúti kastélyának tornyában
volt.
A falak mozgásának megállítására a templom déli oldalán támpilléreket
építettek, de az épület falainak repedését ez sem állította meg. 1982-ben
a torony melletti boltív szakadt. Mindezek szükségessé tették az alapos
talajmechanikai és statikai vizsgálatok elvégzését, illetve ezek alapján
a végleges megerősítést és felújítást. Jelenleg ez a munka folyamatban
van.
(Vége. Forrás: Kovách Péter lelkész följegyzései)
|
