A szélmalmok viszonylag későn honosodtak meg a Kárpát-medencében, a 19-20. század fordulójára mégis az Alföld jellegzetes őrlőszerkezeteivé váltak. Nem véletlen, hogy a síkvidéket vásznaikon megörökítő festők gyakran választották témaként e sajátos építményeket, amelyek harmonikusan illeszkedtek a tanyákkal tarkított tájba. A szélmalomépítés különösen az 1850-es évektől lendült fel, a szerkezetek főként a Duna-Tisza köze és a Dél-Tiszántúl paraszti lakosságának terményeit őrölték. Malmot elsősorban a módos, vagyonos gazdák építtettek, molnárnak pedig a faragáshoz és az őrléshez egyaránt értő, szegényebb sorsú személyeket fogadtak fel. A szélmalmok főként azokon a vidékeken terjedtek el széles körben, ahol a vízi őrlésre nem nyílt lehetőség. A 19-20. század fordulóján a gőz meghajtású szerkezetek már óriási kihívást jelentettek, a tanyai népesség mégis a közeli szélmalmokba vitte kenyérgabonáját. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba áttelepített malmot Csúcs János dónáti gazda építtette 1866-67-ben, amely 1867. február 15-én kezdett őrölni. A III. katonai adatfelvétel (1884) a dónáti iskolától délre, a Kórógy-ér közelében tünteti fel az ún. Csúcs szélmalmot, melynek helyén az 1860-as évek első felében még valószínűleg egy lovakkal működtetett, járgányos szárazmalom volt. A két pár kővel őrlő szélmalom falazatának külső és belső palástja tégla, a kettő közé vályogot raktak. A Csúcs János által építtetett szerkezet a szélmalmok felülhajtós típusához tartozik, vagyis négy szinttel, a lisztes-, a kő-, a sebeskerék-, legfölül pedig a nagykerékpaddal rendelkezik. A malom vitorláit a fordítógerendákhoz erősített vaslánccal, a fordítókocsi segítségével állította szélirányba a molnár. A 20. század elején a gőzmalmok példáját követve cilinderszitával egészítették ki a szerkezetet, ami elválasztotta egymástól a különböző finomságú őrleményeket. A dónáti szélmalom felmérését 1953-54-ben Pongrácz Pál, Fási Lajos és Mácsai Pál építészmérnök hallgatók végezték el, 1954-ben az Országos Műemléki Felügyelőség ipari műemlékké nyilvánította. 1988-89-ben telepítették át Ópusztaszerre, berendezéseinek helyreállítása jórészt új faanyag felhasználásával 1992-93-ban készült el. Mód László

<<< Vissza