Képünkön: Vörösmarty Mihály (1800-1855) A szabadságharc 1849 júliusában a végnapjait élte. A sokszoros túlerőben lévő orosz-osztrák csapatok előrenyomulását nem sikerült feltartóztatni. A minisztertanács Szeged környékét jelölte ki a honvédsereg főerőinek összpontosítására, majd a kormány is Szegedre helyezte át székhelyét. Pestről Szegedre menet számos vezető politikus, miniszter, és a szabadságharc mellett kitartó országgyűlési képviselő - köztük jeles írók, költők, tudósok - utazott át Szentesen, hosszabb rövidebb időt töltve városunkban. Az alábbiakban e mozgalmas napok emlékét idézzük fel, 155 évvel a történések után. A sort Kossuth Lajos kormányzóelnök és felesége nyitotta meg, akik július 10-én Vukovics Sebő igazságügy-miniszter társaságában érkeztek Szentesre, és rövid pihenő után folytatták útjukat Hódmezővásárhelyre. Vukovics Sebő utóbb a következőket jegyezte fel visszaemlékezésében: Szentesre érkezvén, "hol a nép Kossuthot nagy lelkesültséggel fogta körül, s ketten fürödni mentünk a Kurca vizén felállított fürdőbe; Vásárhelyre menénk hálásra, hol még több nép gyülekezett össze látni s éljeneztetni a kormányzót". Egy héttel később Vörösmarty Mihály ünnepelt költő, országgyűlési követ, Bajza József író és költő, Fényes Elek jeles földrajztudós, statisztikus, a forradalmi vésztörvényszék elnöke és Erdélyi János költő, népdalgyűjtő, filozófus, esztéta, a Respublica című újság szerkesztője szállásolta el magát három-négy napra városunkban. Vörösmarty és Bajza innen írt leveleiből tudjuk, hogy vendéglátásukról Kiss Bálint és Dobosy Mihály református lelkészek, valamint Horváth Ferenc országgyűlési követ gondoskodtak. "...Szentesen Tóth sógornak egy rokonára akadtunk, Dobos(y) nevű ref. prédikátorra. Szíves öregember. Hívott szállásra is, de már akkor fogadtunk. Szállásért bútorral 15 pengőforintot fizetünk egy hónapra. Ebédre gyakran el vagyunk híva, rendesen pedig Horváth országgyűlési képviselőnél ebédelünk..." - írta július 17-én kelt levelében Bajza. (Vörösmartyék szentesi tartózkodásáról részletesebben megemlékezett Bucsány György tanár úr a Szentesi Élet 1999. júl. 23-án megjelent számában.) Július 18-án Csány László közlekedésügyi miniszter jelent meg Szentesen, és elrendelte egy tartalékos zászlóalj felállítását. A következő napokban a Perczel Mór seregéhez tartozó Lenkey-hadosztály vonult át a városon. Július 25-én Kossuth Lajos ismét Szentesre érkezett; a városban éjszakázott, majd tovább utazott Kunmadarasra. Visszafelé jövet ismét városunkban töltötte az éjszakát. Július 28-án levelet küldött a szomszédos Csongrádra, amelyben megparancsolta a kisebb ellenséges alakulatok megsemmisítését, majd visszautazott Szegedre. A kormányzói parancs nyomán a csongrádiak másnap kivertek a városukból egy kisebb osztrák lovas csapatot. A megtorlás nem maradt el; július 30-án a császáriak büntetésből felgyújtották Csongrádot. A tiszai böldi rév szentesi oldalát ekkor még Lenkey Károly ezredes 7. hadosztályának egy fél százada védte két ágyúval, s átmenetileg sikerült megakadályozniuk az osztrákok átkelését a Tiszán. Az elkövetkező napokban az utolsó honvéd- és nemzetőr alakulatok is elhagyták védelmi állásaikat; Szentes katonai fedezet nélkül maradt. Augusztus 2-án bevonultak a császári csapatok, s hamarosan kezdetüket vették a megtorló intézkedések. Labádi Lajos

<<< Vissza