<<< Vissza

In memoriam Kiss Sándor

2004. június 11.

 

Olyan keveset tudunk egymásról, pedig fél életet töltünk együtt a közös munkahelyen. Összefutunk minden szünetben, de a sebtében váltott mondatok nem rólunk szólnak. A gyerekről, a tanítványról, aki jó vagy kevésbé jó, tehetséges vagy kevésbé tehetséges, szorgalmas vagy éppen lusta, de mindig ad témát, mert most már fel akar nőni, a szárnyait vagy a karmait próbálgatja.

És a tanár úr türelmes volt, már fiatalon elég bölcs, hogy tudomásul vegye: a fizika nem vonz tömegeket. Tudománya a kevesekhez szólt, akik éppen ott, az ő óráin éreztek rá a természet konok törvényeire, amelyek akkor is működnek, ha nem akarnak róluk tudomást venni. Mert a tanár úr hitte, hogy a teremtett világban rend van, hogy abban az embernek helye és feladata van. Szelíd makacssággal, halk szóval addig ismételgette ezt, amíg a negyedik év végén a szívósan ellenállók is meghajtották fejüket Kiss Sándor tanár úr igaz embersége előtt.

Voltak diákok, akik felnőttek hozzá, sőt a barátai lettek. Voltak, akik sohasem jutottak a fizika vonzáskörzetébe, viszont annál inkább a tanár úréba.
"Jó fej" mondták a nagy vagányok. "A legkedvesebb tanárom volt" mondták, akik már megértek, bár fizikából legfeljebb közepest kaptak.
A Horváth Mihály Gimnáziumban volt diák, ez volt az első, és nyugdíjazásáig az egyetlen munkahelye.

Nyitva hagyta a tantárgya kapuit, a természet törvényei mellett helyet engedett az emberben működő törvényeknek.

Játékos volt. Kedvelte az észtornát. Mesterfokon fejtett meg minden rejtvényt, kedvelte a számítógépes játékokat is. Még néhány hete ott láttuk a tanári szobában a számítógép előtt.

Utazó volt. Eleinte könyvekből, rövid kirándulásokból rakta össze a világot. Áhítattal és gyermeki rácsodálkozással fogadta be később az idegen országok látnivalóit.

Ínyenc volt. Recepteket kaptunk tőle, hozzá a használati utasítást szóban, az elkészítés fázisait ízzel, illattal.

Fegyelmezett volt. Csendben örült, és szó nélkül viselte a fájdalmat is. Testieket és lelkieket. Tudjuk, hogy ilyen volt.
"Akárki is volt ő, de fény, de kő volt."

Búcsúzik tőle a Horváth Mihály Gimnázium tantestülete.


<<< Vissza