Idősebbek talán még emlékeznek Mezey Mária szuggesztív előadására, a Hol vannak a katonákra. Ma legalább ilyen megrázó erővel lehetne énekelni a meg nem született gyerekekért, ha lenne aki ezt felvállalná. Babits, mint a Nyugat főszerkesztője 1933-ban ankétot kezdeményezett a lapjában: Elfogy a magyarság? címmel. Sajnos, ezt a címet ma már nem kérdőjellel, hanem felkiáltóval kell írni. Megdöbbentő adatok jelennek meg évente arról, hogy milyen ütemben csökken a gyerekszám. Jóval több, mint egy Szentes nagyságú várossal vagyunk mindig kevesebben. Most már komolyan kell(ene) elemezni az okokat. Míg a '30-as években főleg az egyke veszélyére hívták fel a figyelmet, mára odáig jutottunk, hogy legalább egy gyerek legyen, illetve házasodjanak a fiatalok és ne a magányos életet válasszák. Persze ehhez vissza kell állítani a család szentségét! Sajnos a médiák nem ezt sugallják: fogyassz, vásárolj, éld a magad életét, ne törődj mással - hallhatjuk nap mint nap. Hiányoznak a pozitív példák, a fejre állított, magányosságra bíztató reklámokat állítsuk talpra, azaz fordítsuk meg. S ha ez pénz kérdése, akkor erre sok, nagyon sok pénzt kellene áldozni. 70 évvel ezelőtt egy félénk, betegségektől is szorongó költő a gazdasági válság kellős közepén ordította a magyarság fülébe: Vigyázzatok! Elfogyunk! Akkor többen legyintettek rá, sőt még meg is mosolyogták, mit akar ez az ember. S a költő-Jónás, ki "rühellte a prófétaságot" mégis szólt, mert a magyarság ütőerén tartotta a kezét és látta a bajt. S most ki beszél? Hol vannak az írók, költők, tudósok, stb.? Fekete Gyula író, szociológus (pár éve Szentesen is járt) érzi legjobban ezt a gondot. Ő merte a szocializmusban először, már a '70-es években, a népesedési és életviteli szokásokat szóvá tenni (Éljünk magunknak, 1972). Épp akkor, amikor a legnépesebb korosztályok születtek (1971-75). Őt is megmosolyogták, rá is csak legyintettek. És azóta, és rajta kívül? Pedig a globalizált, fogyasztó-centrikus világunknak sem jó az öregedő társadalom. Hol az előre tervezés, a jövőkép, a nemzedékekre előremutató távlat? Pont a pályakezdőknél és a kisgyermekes anyáknál a legmagasabb a munkanélküliség (15-20 %). Így nehéz anyagi biztonságról beszélni és gyermekvállalásra biztatni. Valamit tenni kell, helyi és országos szinten egyaránt, ez nemcsak a politikusok dolga, hanem mindannyiunké! Dr. Horváth György

<<< Vissza