Képünkön: Pengő László vezetőedző Egy végsőkig kiélezett, öt felvonásos idegőrlő csata végén, a Hungerit–Szentesi VK női vízilabdacsapata beverekedte magát a bajnoki fináléba. A három nyert mérkőzésig tartó párharc mindent eldöntő, ötödik mérkőzését a fővárosban rendezték, ahol a négy negyed után 9–9-re állt a Vasas és a Szentes összecsapása. A hosszabbításban aztán csak a mieink szereztek gólt, Vér Adrienn remek találatával döntőbe lőtte a Hungeritet. A szenzációs siker másnapján a csapat vezetőedzőjével, Pengő Lászlóval beszélgettem. – Ritkán látható elődöntő volt… – Magyar bajnoki mérkőzéseken ritkaságszámba menő öt összecsapás volt, ráadásul hosszabbításban dőlt el, hogy ki lesz a finalista, ez külön kuriózum. Közel azonos képességű csapatok találkozója volt ez, melyen meghatározó volt, hogy az első mérkőzésen nyerni tudtunk. Itt a Vasas tudtára adtuk, hogy igenis számolniuk kell velünk. Véleményem szerint nem számítottak arra, hogy öt meccsre kerül majd sor, arra pedig pláne nem, hogy nem ők lépnek tovább. A második, hazai találkozón gyengén játszottunk, a harmadikon, Pesten megint jól. Ezután következett a negyedik, itthoni mérkőzés, melyen szoros csatában kaptunk ki 6–5-re.  Ezután a mérkőzés után csalódott voltam, mert nem tudtuk realizálni a lélektani előnyünket, gyengén lőttünk kapura, képtelenek voltunk gólt szerezni. A döntő találkozó jól indult, és bár kétszer vezetett a Vasas, mégis jórészt mi irányítottuk a játékot. Amikor 9–7-re vezettünk, akkor kezdtem megnyugodni, ám korán tettem, mert egyenlítettek az angyalföldiek. A hosszabbítás kezdetekor a rendkívül gyors Kisteleki elől Tóth Andrea elhozta a labdát, Szremkó centerezni húzódott be, Vér pedig megúszhatott a labdával, egészen a kapuig és remekül kilőtte a hosszú sarkot. Ezután akadt még lehetőség mindkét kapu előtt, 8 másodperccel a vége előtt ráadásul előnyhöz jutott a Vasas, ám amikor kapura lőtt volna a játékosuk, Pálinkás Tamás vezetőedző időt kért. A maradék 6 másodpercet ezek után kivédekeztük. – Itthon Kisteleki sok megúszásos gólt szerzett ellenük, a fővárosban kevesebbet. Ennyire más lett volna a védekezésünk idegenben? – Itthon nem játszhattunk védekező felfogásban, inkább támadólag léptünk fel, hátul kinyíltunk, ezt használta ki a Vasas kitűnősége. Kovács Georgina egyébként nagyszerűen fogta Kistelekit, aki kevés találatot szerzett mellőle. A megúszások utáni góljai nemcsak Kovács hibája volt, hanem azoké is, akik nem váltottak vissza rá.  – A tét tulajdonképpen az ezüstérem megszerzése volt az elődöntőben? – Igen, hiszen a Dunaújváros kiemelkedik a mezőnyből. Ha szoros meccset tudnánk játszani velük, már elégedett lennék. Fáradtak vagyunk, de lelkesek leszünk a döntő mindhárom mérkőzésén. Hogy ez mire lesz elég, azt majd meglátjuk. A három nyert mérkőzésig tartó finálé a tervek szerint már ezen a héten lezajlik, hiszen június elsején a válogatott megkezdi az olimpiai felkészülést, előtte a válogatott játékosok egy hét pihenőt kapnak. – Faragó Tamás szövetségi kapitány állítólag nem nagyon jár női bajnoki meccsre… – Igen, de most ott volt a vasárnapi elődöntőn és szerintem remek derbit láthatott. A találkozó után elmondta, hogy kellemesen csalódott, mert nem gondolta, hogy ilyen taktikusan fogunk játszani. A végső dudaszó után egyébként fantasztikus ünneplést csaptak a lányok, érthető, hiszen óriási fizikai és lelki tehertől szabadultak meg. A magunk részéről mindössze annyit tennénk hozzá, hogy valóban nagyszerű siker ez, amihez csak gratulálni tudunk a Hungerit valamennyi játékosának és vezetőinek. A döntő első mérkőzésén Dunaújvárosban 9–5-re kaptak ki Szremkóék.  H. V.

<<< Vissza