Húsvét szombatján az asszony a lányával, meg az unokájával elment a Millenáris Parkba. A kicsi lány hamar talált egy kisfiú játszótársat. Felmentek az üres színpadra, ott énekeltek, verset mondtak maguknak. Majd rohangálva „táncoltak”. Az édesanya a kézművesek közé ült le. A bőrműves irányításával apró szerszámokkal karkötőt készített. A nagymama körbe-körbe nézelődött. Figyelte, hogy fest porcelán tárgyakra csodálatos mintákat egy néni. Nézte, hogy fűzik lánykák, fiúcskák az apró szemű gyöngyöket. Egy férfi irányításával rafiából kosárkákat fontak az ügyes anyukák segítségével a csimoták. Egy pék korpás lisztből villanykemencében kenyeret sütött. Kínálgatta a szeletkékekkel a kíváncsi gyerekeket. Egy másik asztalnál már inkább az anyukák ízlésüknek és tehetségüknek megfelelően kb. 20 centiméter magas gyékénykosárkákban húsvéti fészkeket készítettek. Száraz levelek, fűfélék, szalmarózsa, sóvirág, fából faragott nyulak, libák, tyúkok, kicsi tárgyak, valamint pettyes fürjtojások voltak a fészkek készítéséhez az alapanyagok. Ki mit alkotott azt haza is vihette. Az asszony tovább nézelődött. Egy idős hölgy sok-sok csuhéjból készített különböző – mondhatom – alkotást árult. Rémusz bácsi meséit, főleg a nyulak viselt dolgairól szólókat Tóth Tamás színész árulta CD-lemezeken. Feleségével Fazekas Zsuzsannával mondták a lemezre a történeteket. A galérián Szabó Gábor festőművész képeinek a nézegetésével töltötte az időt az asszony.  Majd nagymama egy másik földszinti teremben különböző repülőmodelleket csodált meg. Megállapította, hogy az emberi fantáziának nincs határa. A falakról lógó repülők mindenféle alakot mintáztak, mindenféle formában. Volt olyan amelyiknek a törzse krokodil volt, a másiké delfint mintázott, fából, drótból stb. készültek a damilon, láthatatlan szálakon, a röpdösést imitáló mesterművek. Már éppen el akarta hagyni a termet, mikor maga elé nézett. Egy fehér oszlopocskán két repülő volt egymás mellett letéve. Az egyik alá az volt írva: Apám repülője, a másik alá: anyám repülője. Mind a kettőnek a teste egy-egy kopott tető nélküli ládácska volt. Az apa repülőjében sok virágú muskátlik piros fejeikkel bólogattak.  Az asszony sokáig, nagyon sokáig gyönyörködött a két repülőben. Közben pedig arra gondolt, hogy bizony sokan vannak, akik valódi, igazi repülőre életükben soha nem ülnek. Viszont az örömmel végzett munka közben a gondolat szárnyán még csodálatosabb helyeket láthatnak, mintha vasmadarakon utaznának… Visszament a szorgoskodó gyerekekhez, akiknek arcán a munkavégzés öröme látszott. Gizi néni

<<< Vissza