<<< Vissza

„Szentes adott mindent”
 

2004. május 21.

 
A januárban megrendezett 35. Magyar Filmszemlén nagydíjas film a „Másnap”, férfi főszereplője Gáspár Tibor kapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. A Szentesről elszármazott 47 éves színész most is szívesen gondol vissza a Kurca-parti városban eltöltött 18 esztendőre.

– Ha Szentesről beszélünk, nem tudnék kiemelni csak egy-egy részletet, főleg így közel 30 év távlatából. Mindenki életében nagyon fontos az első 18 év. Az ember ekkor a legfogékonyabb, a legőszintébb, és ekkor szedi össze azokat a dolgokat ami a világlátását meghatározza. Nekem nagy szerencsém volt. Mind a családi háttér, mind a kisvárosi közeg, mind a gimnázium tekintetében. Mondhatni azt, hogy még a mai napig ebből élek, ebből táplálkozok, és ez a tudásom alapja. De ezt nem csak én, a bátyám Sándor is így gondolja. 

– Nem színésznek készült, eredetileg tornatanár szeretett volna lenni. Hogyan került mégis a színészet közelébe?

– Mint jó diák én is jártam a diákszínpadra ugyanúgy, mint a bátyám. Emellett pedig kézilabdáztam a városi csapatban, és ezt nagyon komolyan vettem. Olyannyira, hogy a Juhász Gyulára készültem testnevelés – pedagógus szakra. Az alkalmasságira még elmentem, de közben felvételiztem a színművészetire is. És mivel elsőre felvettek, a szegedi vizsgára már el sem mentem. 

– Mi történt a főiskola után?

– A főiskola után 8 évre Miskolcra szerződtem, ami szakmailag igen fontos állomást jelentett az életemben. Ott szedtem össze azokat a szakmai fogásokat, amikkel ki tudom nyitni a batyumban lévő szentesi tapasztalatokat. Ezután egy évre Egerbe, majd 2 évre Budapestre szerződtem. Utána Békéscsabára jöttem , ami életem egyik legjobb döntése volt. Jelenleg ugyan nem vagyok tagja egyik színháznak sem, de mégis itt maradtam. Itt élek a családommal. Két gyermekem van Emese 13, Bendegúz 5 éves. 

– Köztudott, hogy az igazi befutást legtöbbször csak a főváros tudja biztosítani. Ez soha nem vonzotta?

– De, természetesen kezdő színészként engem is vonzott a népszerűség és a siker. Itt vidéken azonban egyszerűbb minden. A szakmai részét illetően pedig, elegem lett az örökös tülekedésből és az állandó rohanásból. Vidéken ez nem így van. Itt szinte együtt él a társulat, ami az előadásokon is érződik. Én itt találtam meg önmagam legjobban. 

– Korábban többször hasonlították össze bátyjával Sándorral. Hogyan tudták kezelni azt, hogy mindketten ugyanabban dolgoznak, ráadásul szem előtt is vannak.

– Sándor mindenben egy évvel előttem járt. Ez sorsszerű volt, így adta az élet. Nem vettem arról tudomást, hogy én második lennék. Talán a pályafutásom kezdetén néha bántott a dolog, de erről soha nem beszéltünk. Nagyon jó testvérek vagyunk, megalapozott szeretetet hoztunk otthonról, ez mindent megoldott. És ez a korral, valamint a bölcsességgel még jobban kikopott. Néha már Sándor irigy rám egy-egy jó szerep miatt. 

– Ön megkapta azt a lehetőséget, hogy filmet forgathasson, ami igen nagy sikernek bizonyult már előzetesen is, hiszen a 35. Magyar Filmszemlén nagydíjat kapott, a filmben nyújtott alakításáért megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. 

– A filmet várhatóan októberben-novemberben mutatják be a hazai mozikban. Ha Szentesen terveznek bemutatót, én is, és az alkotók is szívesen eljövünk. 
A film történetét egyébként öt mondatban el lehetne mondani, de ahogyan az ki van bontva, az nagyon érdekes és nagyon megrázó. Mélyen keresi a bűnbeesés pillanatát, pszichothriller jellegű történet. Ez a film nem kikapcsolódós. Éppen ellenkezőleg. Ez egy bekapcsolódós film. Ezt nézve a néző is alkotóvá válik, és a saját életéből is keresi a történet megoldásának kulcsát. Mély és elgondolkodtató. 

– Hogyan esett Önre a választás?

– A film rendezője Janish Attila nagyon sokáig gondolkodott azon, hogy kire ossza a film főszerepét. Tapasztalt, de mégis ismeretlen arcú színészt keresett, és engem alkalmasnak talált. Én pedig természetesen elvállaltam. Aki filmet forgat annak az élete kicsit megoldódik. Pénzt keres, hírnevet szerez és szakmailag is előrébb lép. 

– Film vagy színház?

– Ezt nem lehet eldönteni. Volt szerencsém megtapasztalni mind a kettőt, de nem tudnék választani közülük.

– Vannak-e tervek a jövőre?

– Ajánlataim vannak, de terveim nem nagyon. A színész nagyon ki van szolgáltatva ebben az országban. Felkéréseim szerencsére vannak, és a díj óta talán a telefon is gyakrabban cseng, de konkrét terveim nincsenek. Az biztos, hogy Békéscsabán játszani fogok a közeljövőben, jelenleg pedig Miskolcon és Nyíregyházán is szerepelek. 
Nincs szerepálmom, nem hiszek benne. Úgy gondolom az legtöbbször rosszul sül el. A célom mindig a következő munka, és az hogy a lehető legjobbat nyújtsam a közönségnek. 

Kruzslicz Anita


<<< Vissza