<<< Vissza

Orgonavirágot vittünk

2004. május 14.

 
Antal Aranka osztályának küszöbét 1932 őszén léptem át. Palavesszőt fogó, szorító kezeinket megfogta és így két kézzel húztuk a palatáblára az 1-es ostorra hasonlító számot. Később önállóan írtuk a többi számot. Szívvel-lélekkel, szeretettel tanította a felsőpárti, nagyhegyi gyerekeket. A város ezen részeit virágok díszítették. Vittünk is tanítónőnk asztalára. A tanítónő kérdezte: "Ki tudna mogyorófa pálcát hozni?" Nagyhegy, Kiskörmöndi út végénél dr. Bonczos Miklós főispán gyümölcsös-, szőlőskertjét orgona és mogyorófa bokrok díszítették. Ujj Imre és Mihály szülei gondozták a területet. Tanítónőnk az íróasztal elejének polcára helyezte. Ha az ajtó nyitva maradt, láttuk, szinte figyelmeztetett: ez is eszköze a fegyelem betartásának. Iskolai értesítőnk-bizonyítványunk első pontja a "magatartás" volt. Nekem "dicséretes" van beírva. Olykor én is "kirúgtam a hámból". Fegyelemsértés miatt nekem, Imrének, Mihálynak a nadrágjuk ki lett porolva...

Nem örültünk ennek. Jó szóra kellett volna hallgatnunk. Tanítóink, szüleink helyreigazítása a 8 x-ben sem ártana.

Berczeli Károly igazgató 1933-34-ben a második osztályban apai szeretettel, szigorral nevelt bennünket. Vecseri Sándor tanítónknál 1934 őszén a 3. osztályban kezdtünk. Tanterem fel 3., a másik fele 4. osztályosoké volt. Négyen ültünk egy padban. Feleleteink alapján elől, illetve hátrább ültünk. A két osztályban ötvennél többen tanultunk. Fényképünk ábrázolja. Reggel 8 órától délután egy, félkettőig tanultunk. Esetenként tanulási, fegyelmezetlenségi okok miatt a tanteremben kellett maradni. Vecseri Sándor igazgatóként nevelt bennünket az 5-6. osztályban.

Iskoláskori sorsunkról: tankönyveket az ínséges években a rászorulóknak a református egyház, és a szakszervezet adtott. Újságpapírba csomagolva éveken át őriztük... Édesapám a kubikos szakszervezet tagja volt, tagdíjfizetése alapján adtak tankönyvet és néhányszor cipőt. Ahol többen voltak testvérek, de nem volt mindnek lábbelije, így másnaponként jöttek iskolába, felváltva. Jó időben az iskolaudvar homokkal fedett területén mezítláb tornáztunk, gyakoroltuk a magas- és távolugrást. Voltak olyan kellemes évek, amikor március 15-e táján mezítláb mentünk iskolába. Ha tüske, üvegszilánk hatolt lábainkba: édesanyáink kiszedték, ecettel fertőtlenítették, széleslevelű útifűvel fedték, ruhával bekötötték. Néhány nap múlva meggyógyultunk.

1938 nyarán széjjel szóródtunk. 1964-ben a Petőfi szálló homlokzatát állványoztuk körül a tatarozáshoz. Vecseri Sándor igazgató a járdán várakozott. 1938 óta nem találkoztunk. Az állványon fent voltam, onnan leköszöntem és gyorsan lejöttem. Te vagy a Kátai Feri - mondja.

Arra gondoltam, sokunkat tanított és nem felejtett el. Meleg volt, hívtam a cukrászdába traubi itókára, ismételt kérésemre elfogadta...

Érdeklődött életemről. Én viszont arról, rosszak voltunk-e? "Nem csak mozgékonyak" - így emlékezett.

Kispál Antal hajdani pajtásommal, ács-állványozó munkatársammal, barátommal 2004 márciusában iskoláskorunk időszakára emlékeztünk. Véleményünk szerint tanítóink jól alapozták meg életünket. Bizonyítják osztálytársaink életútjai: Orosz Árpád, Oprea Péter, Váradi Miklós építészek, Török László pénzügyi munkája, Ujj Mihály, Pallagi Sándor mozdonyvezetők, Páger Sándor, Sallai Imre, Répa Antal, Répa Bálint lakatosok, Varga Sándor, Papp Ferenc kovácsok, Horváth Gergely, Labádi Mihály asztalosok, Virág Lajos kárpitos, Varga Sándor szíjgyártó, Jakab Imre, Takács Sándor cipészek, Földvári Nagy Sándor, Tóth László mészáros és hentesek, Bajomi Nagy Sándor molnár, Hanka György, Szikszai Imre, Tóth János kereskedők, Sándor Ferenc kubikos, Fábián Nagy Antal, Váczi József, Téli János gazdálkodók. A munkában, életben helytállók neveit sorolhatnám...

Tanítóink sírhalmaira kerül-e orgonavirág?

Kátai Ferenc


<<< Vissza