<<< Vissza

Hazamentek-e a mezőberényi leletek?
Múzeumunk műkincsei vendégségben

2004. február 30.

 
Napjainkban gyakran tapasztaljuk, hogy a közfelfogás és a jogászok véleménye gyakran nem esik egybe, nem is beszélve a különböző jogtudorok olykor egymásnak homlokegyenest ellentmondó felfogásáról. Ez a gondolat jutott eszembe, amikor a Békés megyei Mezőberényben levő Orlai Petrisc Soma Muzeális Gyűjtemény vezetője hozzám, mint a szentesi Koszta József Múzeum igazgatójához azzal a kéréssel fordult, hogy kölcsönözzük egy időszaki kiállításukhoz azokat a régészeti leleteket, amelyek az ő városuk területéről kerültek a mi gyűjteményünkbe.

Mivel ezek a tárgyak raktáron voltak és nem valamilyen kiállításban, egy percig nem volt kétséges, hogy a kérést készséggel teljesítjük. A múzeumok műtárgyainak ugyanis a legjobb helye a tárlatokon van, a nagyközönség szeme előtt. Eltűnődtem viszont azon, alkalmazható-e a sorozatcímben használatos "vendégségben" szó erre az esetre. Válaszom röviden: jogilag vendégségbe, köznapi értelemben hazamentek az említett tárgyak, arra a földre, amelyből vétettek. Olyan ez, mint a kettős állampolgárok helyzete lehet, akik két vidéken is otthon érzik magukat.

Az előzmények a múzeumalapító Csallány Gábor idejére, annak is a kezdeti szakaszára nyúlnak vissza. A fiatal műszaki-gazdasági végzettségű szakember 1893-1903 között a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő és Belvízszabályzó Társulat alkalmazásában állt. Miközben a cég alkalmazottjaként járta a környéket és a földmunkák révén gyakran találkozott a mélyből felbukkanó tárgyi emlékekkel, figyelme egyre inkább a régészet felé fordult. Az 1898-as kiküldetése kapcsán azt írja a szóban forgó mezőberényi leletekről: "Igaz, hogy ez békés megyei, de ha meg nem mentem, a vízáradás elpusztította volna őket."

A szóban forgó műtárgyak egy kb. 1300 évvel ezelőtti temetőből, az Avar Birodalom időszakából származnak. Ez az eredetileg nomád törzsekből álló konglomerátum az első államalakulat, amely egységbe foglalja az egész Kárpát-medencét a mai Bécs környékétől Erdély közepéig. A 7. század második felében feltűnő, ún. griffes-indás övvereteket használó népességről vélte úgy László Gyula régészprofesszor, hogy köztük magyar nyelvet beszélő elemek is lehettek. Képünk alsó részén egy férfi sírjából származó, indás díszű, bronz övcsat látható, felül pedig egy a női temetkezésekre jellemző, üveg alapanyagú gyöngysor, mindkettő a berényi temetőből. Jól illeszkednek abba a kiállítási koncepcióba, amely átfogó képet igyekszik adni egy alföldi kisváros területének történetéről az írásbeliség általánossá válása előtti időszakból. A tárlat 2004. május 1-jén délután nyílik és hétfő kivételével megtekinthető lesz 2005. december 31-éig, keddtől péntekig 10-16 óra között, valamint minden páratlan hét szombatján 10-12 és 14-16 óra kötött.

Kérem a Kedves Olvasó szíves egyetértését, amikor úgy vélem, hogy a fent említett leletek otthon vannak most Mezőberényben is. 2005 januárjában pedig, amikor bezár a kiállítás, hazatérnek a szentesi ligetbe.

Dr. Szabó János József


<<< Vissza