Egy új sorozat elé Múzeumunk műkincsei vendégségben A Koszta József Múzeum gyűjtőtevékenysége több mint 100 évre nyúlik vissza. Az itt őrzött gazdag műkincsállományt ma is a legjelentősebbek között tartja számon a muzeológiai szakma. Ez magyarázza, hogy ma is gyakran kérnek tőlünk kölcsön tárgyakat az ország - olykor Európa - múzeumai egy-egy gyűjteményes vagy átfogó igénnyel fellépő kiállításhoz. A következő hetekben egy csokorra valót nyújtunk át a Kedves Olvasónak azokból a tárlatokból, amelyekben szentesi illetőségű műtárgy mosolyog a látogatóra. Amennyiben útja éppen arra felé visz, ahol nevezetességeink az adott pillanatban találhatók, talán nem lesz haszontalan, ha éppen ott iktat be egy kis pihenőt. Ha a dolog elnyerte tetszését, engedje meg, hogy javasoljuk: Mosolyogjon vissza! 1971-ben Nagymágocs község belterületének közelében építkezés során ritkaságszámba menő régészeti leletek, kályhacsempék töredékei kerültek elő. Így nemcsak a középkori Mágocs falu helyét sikerült lokalizálni, hanem azon belül azt a helyet is, ahol a török hódoltság idején hazánk keleti felén jelentős szerepet játszott nemesi család, a Mágocsiak ősi fészke lehetett. Épített kályhák először a királyi központok termeiből adatolhatók az 1370-es évekből, innen terjedtek el a tehetősebb rétegek, a nemesség és a városi polgárság lakáskultúrájában. A mi csempéink gyártása az 1500-as évek elejére tehető, a fűtőalkalmatosságok pusztulása pedig az 1526 utáni zűrzavaros időkkel hozható összefüggésbe. Hét típust lehetett köztük kimutatni, ebből a restaurátorok négy téglalap alakú formát össze is tudtak illeszteni. Kettőn indamotívumok, a harmadikon fát őrző oroszlán, a negyediken tárcsapajzsos lovagalak (l. képünkön) látható. Különösen ez utóbbi kettőnek figyelhetők meg a mai Svájc területéig nyúló párhuzamai, ékes bizonyítékai annak, hogy a középkori Magyarország mennyire benne volt a kor Európájának szellemi vérkeringésében. A fent említett műkincsek jelenleg a szolnoki Damjanich János Múzeumban láthatók egy olyan nagyszabású kiállítás részeként, amely a "Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók - Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről" címet viseli. Ez is Gyulán, az Erkel Ferenc Múzeumban született meg, mint ahogy jó néhány más régészeti témájú tárlat is az elmúlt évtizedben. A bronzkort, a szkítákat, a szarmatákat, illetve a gepidákat bemutató kiállításokban tucatjával szerepeltek a Koszta József Múzeum leletei, miközben megjárták az Alföld több városának múzeumát. A mi négy máz nélküli csempénk szerényen meghúzódik a többi 261, többségében csillogó-villogó, színes társa között, de nagyon jól illeszkedik a hazánk keleti feléből összeállított kollekció összképébe. Gyula után Hatvanban vendégeskedtek, Szolnokon május 2-ig láthatók, hétfő kivételével 10 és 17 óra között. A végső állomás a kecskeméti Cifra Palota következik október 1-jétől. Innen 2005. január 30. után néhány nappal térnek haza. Dr. Szabó János József

<<< Vissza