Azt hiszem, sokat elmond a művészről, rólunk dr. Tóth Attila kijelentése: nem ismerte Zsille Győzőt. A művészeti író pedig sok mindenkit köszönthet ismerősként a megyében. A művészeket különösen. Ki volt Zsille Győző? - teszi fel a kérdést hallgatósága előtt a főtéri galériában, majd így válaszol: - Döbbenet: nem ismertük egymást. Előző kiállítása harminc évvel ezelőtt volt Szentesen. Önéletrajzában egy pesti és egy szentesi önálló tárlatról tesz említést. Közte megint eltelt vagy harminc év. Emlékkiállítása március 4-én nyílt. Nagyon jó művész volt - mondja róla dr. Tóth Attila. Kiállított képei '62-72-es születésűek, annak a korszaknak egy kiváló képviselője. A kortárs művészetet fémjelezte. A legtehetségesebbnek tartották a főiskolán. Remek mesterei voltak, Bortnyik Sándor és Szőnyi István tanítványaként 1951-ben végzett. Művészi eszményképének tekintette Barcsay Jenőt és a szentendrei iskola mestereit. Jól indult. Már 1945-től kiállított a Fiatal Művészek kiállításán, ahol a díjazottak között szerepelt. De milyen a művészsors? A sors iróniája: igazából nem tudott nevet, rangot kivívni magának. Élete nagy részét Szentesen töltötte úgy, hogy megtagadta a várost, s a város is megtagadta őt. - Tipikus magyar művészsors - mondja dr. Tóth Attila. - Munkásságát áttekintve úgy érzem, egy értéket kell újra fölfedezni, értéket kell a helyére tenni. Több száz művet alkotott. Ha az ember elolvassa verseit, mindent megtud róla. Verseiben, képein a teljességet tudta megragadni, s az igazat, a valódit hitelesen megformálni. Szinte egytémájú művész. Van egy kulcsmondata, a Halálvágta című versében így fogalmaz: születésünk pillanatában szívünkben hordjuk a halálra sebző golyót. Ilyenfajta élet-halál misztikum kíséri művészetét. Meghatározó képsorai: egyik a cápa és az ember, a másik pedig az ember és a vaddisznó. Ez a művészet mélységesen tragikus, a küzdelemről szól, az életben születő halálnak az ellentmondását kísérli meg elmondani. Elgondolkodhatunk: a cápa a rossz, avagy a cápát elpusztító ember? Egymásba bomlik a két őserő. Azt hiszem, értett az állatok nyelvén. Ez különleges adomány az élettől. Lehet valaki érzékeny a szépre, az igazra, lehet valaki érzékeny az emberségre, de ezt csak hitelesen lehet fölvállalni. Nem az a művész volt, akit a hírnév, a siker a vállára vehetett volna. Nagyon kemény fricskát mondott saját magáról, az egész környezetéről. Szentesen ecsetet már nem fogott a kezébe. Mindaz, amit itt látunk, a nagyváros nyüzsgésében született. Ezt az embert mélyen izgatta az állatok világa. Szinte minden kompozícióján. - Milyen kár, hogy nem találkoztunk. Most már a hagyatékával folytathatunk párbeszédet. Nem sokan ismerték. Mennyien voltak barátai? Hogy sokan eljöttek, azt bizonyítja, benne lehetett a közéletbe, amiből szánt szándékkal kivonult, s így lehetett rálátása. Verseskötetében hihetetlen mély férfias líra jelenik meg - szól a művészeti író, majd így folytatja ajánló mondatait: - Föloldható-e a szülővárosával kialakult konfliktus? Azt mondom, igen. Azért foglya békévé oldani az emlékezés, mert az élet már csak ilyen. A valós érték mindig utat tör magának. Azok az értékek, amit ő művészként, emberként magában képvisel. Konfliktusos ember volt, de nem lehetett szánt szándékkal senkinek haragosa. Talán halála óta nekem adatott meg, hogy kimondjam: tessék megbecsülni a hagyatékot. Megőrizni. Legyen helye a városban. Nyugvó poraiban adassék meg neki a tisztelet. Zsille Győző festőművész és grafikus emlékkiállítása március 27-éig, keddtől péntekig 10-13 és 15-18, szombaton 9-13 óráig tekinthető meg a Kossuth téri galériában. (lovas)

<<< Vissza