<<< Vissza

Egy ember tragédiája
 Lakos kapitány emlékének adóztak

2004. március 12.

 
Koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak Lakos József rendőrkapitány meggyilkolásának évfordulója alkalmából. Kovács János tábori lelkész, Imre Károly a mártír nevét viselő baráti társaság ügyvivője és Halmai László ellenzéki frakcióvezető adózott Lakos kapitány emlékének. Alábbiakban a képviselő beszédéből közlünk részletet.

Egy ember tragédiája, egy család kálváriája fémjelezi egy korszak kezdetét. Az úgy kezdődött, hogy visszaütött.

A közösségi összetartozás és a félelem, vagy más megközelítésből a szeretet ereje és a félelem egészítik ki egymást. A 19-es kommün államosításait követően érezzük csak át annak a gyárosnak, vállalkozónak, polgárnak a félelmét, akinek verejtékes munkájából összegyűjtött magántulajdonát egyik napról a másikra elvették.

És egyre nagyobb és nagyobb pofonok következtek. Egyre több és több embert ért támadás, egyre nagyobb csoportok kerültek a félelem rabságába.

S még nem is említettem a két világháborút, ahol aratott a halál.

A koncentrációs táborok iparosított gyilkosságait. Ebben a légkörben adódott lehetősége Lakos Józsefnek civil ruhás detektívből egyenruhás kapitánnyá válni, dönteni tiszta lelkiismerettel úgy, hogy Ő nem menekül, hanem marad Szentesen. Lakos József demokratikus rendőrséget akart, viszont az idegen megszállók által támogatott politikusok éppen a rendőrséget használták fel diktatúrájuk kiépítéséhez. Szembe kell néznünk az akkori eseményekkel, hogy azok ne tudjanak továbbra is megosztani, szétválasztani bennünket, szentesieket. A Lakos család tagjait az apa kommün alatti szakszervezeti tevékenysége miatt folyamatos hátrány érte. 18 évesen dolgoztam a szentesi kórház ideg-elme osztályán, ahol a gyilkosság történt. Molnár Ferenc főápoló, aki 1946. március 6-án éjjel éppen ügyelt, 1983-ban nyugdíj előtti utolsó évét töltötte ott főnökömként. Ma, szemben lakom a Lakos család akkori otthonával.

Higgyük együtt közösen Lakos kapitánnyal, hogy politikai hovatartozástól függetlenül is, a jó munka elnyeri megérdemelt jutalmát. Higgyük együtt a Lakos családdal, hogy az igazság mindig kiderül, még ha 44 évet is kell várni rá.

Szebb, boldogabb jövőnk érdekében azt erősítsük, ami összeköt bennünket, Szentesieket, ami pedig eddig szétválasztott, azt gyógyítsuk be.

Halmai László


<<< Vissza