Múlt pénteken, jó szentesi szokás szerint, két helyre is szólt egy időpontban a meghívás: az ifjúsági házba, a színházban farsangi hangversenyre. Én az utóbbit választottam, s nem bántam meg. Igaz a város lakosságának 98 százalékának nem okozott gondot a választás, mert egyik rendezvény sem érdekelte. Jó két órás farsangi hangverseny szereplői a művészeti szakokra (zene, tánc) járó fiatalok voltak. Szép keresztmetszetet kaptunk a képzés sokszínűségéről és magas színvonaláról. A közönség együtt szorított az első fellépésüket elfogultan váró gyerekekkel, és együtt örültünk a produkció végén, amikor az elégedett öröm látszott a kis arcokon, igen, megcsináltam! Nagyon jó irányba mozdult a zeneiskola, amikor szélesítette a palettáját és befogadta a citerásokat és a tekerősöket. Mindkettő ősi népi hangszer és ezer szállal kötődik magyarságunkhoz. Lehet, hogy pár év múlva cigányprímás képzéssel is foglalkozhatnak, mert félő, hogy ez a "szakma" is teljesen kihal. Ugróstánc, Carmen, Handel, musical-részletek, társastánc, Paganini, fúvósok stb. valóságos farsangi kavalkádot varázsoltak a színpadra. A tánc és általában a mozgáskultúra alapja a balett. Néhány évi balett-gyakorlat alatt lehet legjobban megtanulni a rendezett mozgást. Kis kóstolót kapunk a 3. és 4. osztályosok balett-gyakorlataiból: láb és test mozdulatait idővel követik a kezek is, korosodva ráéreznek a kézmozdulatok fontosságára is. A citerások jó formában voltak. Mélykutiné Németh Kornélia óriási lelkesedéssel és határtalan melegséggel tanítja a fiatalokat. A népzene szeretete és az iránta való alázat mutatkozik meg Balla Tibor tekerősnél, aki vállalta a felnőttek betanítását is. De jó lenne mindkét csapatot az őszi lecsófesziválon is látni! Hiányt pótol az iskola vonószenekara, Szunyogh Gabriella felkészítő tanár sokat foglalkozhatott, míg ilyen jól összehozta ezt a nagyon fiatal zenekart. S míg a La Mancha lovagja című musical részletét hallgattam, megragadott az első hegedűs (koncertmester) játéka. Nem csalatkoztam, mert az est utolsó előtti előadója ugyanaz a piros ruhás kislány (Halmai Bianka) volt és két virtuóz hegedűszólót adott elő, kitűnő tartással, átélő, élvezetes játékkal, az est ekkor érte el csúcspontját. Játékán nemcsak a sok éves mechanikus gyakorlat, hanem a zene szeretete és tisztelete is érződött. Ekkor vetődött fel bennem egy kóbor ötlet: az évzáró fúvószenekari koncerten egy-egy fiatal tehetség is felléphetne, bemutatkozhatna nagyobb számú hallgatóság előtt. Mi lenne, ha az év végén a "piros ruhás hegedűvirtuóz" lenne a vendég? Méltó befejezése volt a kavalkádnak az Ifjúsági Fuvószenekar jól összefogott, feszes előadása. Üde színfoltot jelentettek a zeneszámok között a táncosok bemutatói, a néptánc mellet a társastánc fiataljait is láthattuk. A szamba formációt bemutató 3. osztályosokat "irányító-dobbantó" fiatalemberben már a jövő bajnokát vélhettük felfedezni. A fiatalok farsangján a kultúra tisztelete, a sok gyakorlások (azaz a kemény munka) eredménye és a tiszta, örömtől csillogó gyerekszemek fogadtak, feltöltődést adva következő hetekre. Dr. Horváth György

<<< Vissza