<<< Vissza

"Új" templom születik
A Szent Anna templom története (3.)

2004. február 20.

 

Képünkön: A kétszeresen bővített templom alaprajza és északi homlokzata Szentes első kataszteri térképéről, 1840 körül (Szentesi Levéltár).

1746 januárjában Némethi János csongrádi főesperes, mindszenti plébános és megyei képviselő vezetésével elkészült a Helytartótanács számára az új jelentés a templomról, kiegészítve 12 szentesi és környékbeli, református és katolikus személy vallomásával. Valamennyien elmondták, hogy tudomásuk szerint a templomot mindig a reformátusok használták; de pár református elismerte az épület katolikus eredetét.

A helyzet egyre feszültebbé válhatott, ugyanis a presbitérium már a torony elbontását tervezte, de az átalakítási tilalom ezt nem tette lehetővé. Ugyanakkor Vetseri Mihály (többszörös főbíró) saját költségén egy kis harangot öntetett, a református gyülekezet pedig követséget küldött a Királynőhöz, egy számukra kedvező döntés reményében. Ezt az utat választotta Althan püspök is, csak éppen ellenkező célból. Így a Vármegye tovább várhatott a kért állásfoglalásra, amit a Helytartótanácshoz kellett volna küldeni. A Vármegye egy finom hangú, sürgető levelet is írt a püspöknek, de ez is válasz nélkül maradt.

Mária Terézia végül úgy döntött, hogy a templomot visszakapják a katolikusok, a reformátusoknak pedig épüljön megfelelő méretű, téglaalapozású vályog templom Miután a részleteket a helytartótanácsi leirat a Vármegyére bízta, 1746 nyarán kijelölték az egyéves határidőt arra, hogy az új templom megépüljön, és addig a reformátusok még a régit használhassák. Nem sokkal a döntés után, augusztusban a Vetseri-harangot felhelyezték a toronyba. 1747 tavaszán, mivel az építkezés lassan haladt, a reformátusok a határidő meghosszabbítását kérték, de a Vármegye nem adott haladékot.

1747. július 24-én hétfőn leemelték a toronyból a három harangot, az utolsó református istentiszteletre szerdán került sor. Csütörtökön, a megyegyűlés utolsó napirendi pontjaként Némethi főesperes átvette Gaál István lelkésztől (1746-1763) a templom kulcsait, az épületet pedig lepecsételte. Másnap a főesperes kinyitotta a templomot, és engedélyezte a reformátusoknak a berendezési tárgyak egy részének, és a toldalék színnek az elvitelét. A templomot vasárnap, 30-án szentmise keretében tartott megáldással vették használatba a katolikusok.

A plébánia anyagi alapjait kegyúrként Harruckern Ferenc báró adta, és a templomot is átépíttette. A szentély helyén a város felé nyíló új bejáratot, fölötte kőből (=tégla) kórust emeltek; ide került a hatváltozatos, tremolós orgona. A boltozatos szentélyt és sekrestyét a nyugati homlokzat folytatásában, a Kurca felől építették fel: így az új elrendezés már a barokk nyelvén fejezte ki, hogy az embereket Isten dicséretére hívja a templom. A hajó famennyezete megmaradt, de az egész épület új zsindelytetőt kapott, a rajta álló fa harangtoronyba pedig három új harangot helyeztek el. A katolikusok a templom köré temetkeztek, de ez a gyakorlat csak tízegynéhány évig tartott. A templomot 1750. július 2-án szentelték fel, és október végén Pruszkay Sámuel plébános is beköltözött a városba.

1761-ben gróf Eszterházy Károly püspök Szentesre is ellátogatott, és a templomot jónak találta. A következő években a katolikusok száma - betelepítések nyomán - annyira megnőtt, hogy Szigethi István plébános (1763-1778) idején a templom bővítésre szorult. Az épületnél szélesebb, közel nyolc méter hosszú toldás épült a hajó keleti végéhez, így a kórust is áthelyezték. Forrásaink szerint ekkor torony is épült, valószínű azonban, hogy nem teljesen új építmény született, hanem az ősi tornyot kívülről körülépítették (erre utalnak a vakolatlan falban most még látható vaspántok), és megmagasították. A régi torony felhasználására utal, hogy a kibővített templom hajójának és tornyának tengelye nem esett egy vonalba, noha a barokk idején ez követelmény volt. A toronyban ekkortól óra is működött, amely egy kalapácsos szerkezettel harangok kondításával a negyed és az egész órákat is jelezte.

A középkori eredetű templom ebben a kissé torz formában még közel 80 évig fennállt, majd tornyát kivéve lebontásra került.

Nagy Géza Balázs


<<< Vissza