<<< Vissza

Kocsmazene

2004. február 6.

 

Az 1973-as miskolci rockfesztivál 30. évfordulója alkalmából megtartott beszédében Hiller miniszter úr kimondta végre azt, amit sokan eddig is tudtunk. Nevezetesen, hogy a rockzene igenis, a kultúránk részét képezi! Nem mintha a rock társadalmi elismertsége ettől megváltozott volna. Az előző rendszer politikai zsargonjából ismert "T betűs skála" egyes fokozatai közül a "támogatás" továbbra is csak a legnagyobb fesztiválokon keresztül érvényesül annak ellenére, hogy a zenészek egy csoportja a közelmúltban kezdte szorgalmazni a támogatások egyéb módjainak beindítását. A "tűrés" kvázi szabályozó funkcióját a piacgazdaság vette át. A "tiltás" pedig ma már csak elvétve üti fel a fejét, akkor viszont hangos botrányok kíséretében.

Helyi viszonylatban a(z anyagi természetű) támogatásra és a tiltásra is csak néhány példa akad. A tiltás nem rendezvényekre vagy zenekarokra, hanem egyes helyszínekre vonatkoztatható. Pontosabban: vendéglátó egységekre, mivel egy-egy rock-koncert megrendezése a mi városunkban is üzleti vállalkozássá vált.

Hogy jó-e ez, vagy rossz? Jó, mert legalább vannak ilyen programok: nem feltétlenül kell értük a szomszéd városokba, vagy még messzebb utaznunk. Rossz is, mert a szóba jövő helyiségekben ideálisnak a legkevésbé sem nevezhetők a körülmények. Nem férnek ugyanis be színpadok, a hangosítás minősége pedig az éppen fellépő banda anyagi lehetőségeitől függ.

Jelenleg két vendéglátó-ipari egység fogad zenekarokat Szentesen. (Attól tartok, hogy a nevük leírása reklámnak minősülne.) Az egyik a metálra látszik "szakosodni": akkora sikerrel, hogy az Egyesült Államokból is idetaláltak együttesek!

A másik hely stílus-béli változatosságra törekszik. E sorokat egy teltházas, fergeteges rockabilly-buli (Rockin' Rock Cats-koncert) után írom. Hamarosan a Blues Bell jön, nemsokára pedig egy folk-rock csapat teszi majd itt tiszteletét.

Néhány szűk esztendő után, az élő zene a mi városunkban is feltámadni látszik. Lévén a rock maga is cigarettafüstben pácolt, kicsit hangos, kicsit piaszagú műfaj, köszöni szépen, jó helyen van ott, ahol most van! Egyébként pedig, néhány évvel ezelőtt egész oldalas interjú jelent meg az egyik vezető napilapban Tátrai Tiborral, a magyar rock talán legjobb gitárosával. Az írás címe: "A kocsma az igazi megmérettetés". Márpedig, ha Tibusz ezt mondja, neki elhihetjük!

Olasz Sándor


<<< Vissza