Az 1973-as miskolci rockfesztivál 30. évfordulója alkalmából megtartott
beszédében Hiller miniszter úr kimondta végre azt, amit sokan eddig is
tudtunk. Nevezetesen, hogy a rockzene igenis, a kultúránk részét képezi!
Nem mintha a rock társadalmi elismertsége ettől megváltozott volna. Az
előző rendszer politikai zsargonjából ismert "T betűs skála"
egyes fokozatai közül a "támogatás" továbbra is csak a legnagyobb
fesztiválokon keresztül érvényesül annak ellenére, hogy a zenészek egy
csoportja a közelmúltban kezdte szorgalmazni a támogatások egyéb módjainak
beindítását. A "tűrés" kvázi szabályozó funkcióját a piacgazdaság
vette át. A "tiltás" pedig ma már csak elvétve üti fel a fejét,
akkor viszont hangos botrányok kíséretében.
Helyi viszonylatban a(z anyagi természetű) támogatásra és a tiltásra is
csak néhány példa akad. A tiltás nem rendezvényekre vagy zenekarokra,
hanem egyes helyszínekre vonatkoztatható. Pontosabban: vendéglátó egységekre,
mivel egy-egy rock-koncert megrendezése a mi városunkban is üzleti vállalkozássá
vált.
Hogy jó-e ez, vagy rossz? Jó, mert legalább vannak ilyen programok: nem
feltétlenül kell értük a szomszéd városokba, vagy még messzebb utaznunk.
Rossz is, mert a szóba jövő helyiségekben ideálisnak a legkevésbé sem
nevezhetők a körülmények. Nem férnek ugyanis be színpadok, a hangosítás
minősége pedig az éppen fellépő banda anyagi lehetőségeitől függ.
Jelenleg két vendéglátó-ipari egység fogad zenekarokat Szentesen. (Attól
tartok, hogy a nevük leírása reklámnak minősülne.) Az egyik a metálra
látszik "szakosodni": akkora sikerrel, hogy az Egyesült Államokból
is idetaláltak együttesek!
A másik hely stílus-béli változatosságra törekszik. E sorokat egy teltházas,
fergeteges rockabilly-buli (Rockin' Rock Cats-koncert) után írom. Hamarosan
a Blues Bell jön, nemsokára pedig egy folk-rock csapat teszi majd itt
tiszteletét.
Néhány szűk esztendő után, az élő zene a mi városunkban is feltámadni
látszik. Lévén a rock maga is cigarettafüstben pácolt, kicsit hangos,
kicsit piaszagú műfaj, köszöni szépen, jó helyen van ott, ahol most van!
Egyébként pedig, néhány évvel ezelőtt egész oldalas interjú jelent meg
az egyik vezető napilapban Tátrai Tiborral, a magyar rock talán legjobb
gitárosával. Az írás címe: "A kocsma az igazi megmérettetés".
Márpedig, ha Tibusz ezt mondja, neki elhihetjük!
Olasz Sándor
|