"Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!" Radnóti Miklós e híres szavai egyre többször beindulnak bennem. Úgy maguktól. Főleg olyankor, mikor szembetalálom magam a pártpolitika szemtelen képmutatásával. Ilyenkor úgy érzem: védekeznem kell a hirtelen magasra szökkenő vérnyomás veszedelme ellen. Még szeretnék élni. Öregen is. De hogyan? Hát talán nevetéssel. Ha sikerül. Mert többször is hallottam, arról, hogy a nevetés adott pillanatban tényleg ki tudja védeni a gutaütés, avagy szívinfarktus csapását. Így aztán nemrég, csendes magányomban jót kacagtam azon, hogy bizonyos jól fésült öreg úr - többször is - nagyon "szomorkodott" azon, hogy politikai ellenfelei hibáznak. Az jutott eszembe: mily érdekes lenne, ha a futballmeccsek szurkolói attól fakadnának hangos sírásra, hogy milyen formán kívül, rosszul játszik kedvenc csapatuk ellenfele. Azt is a múlt héten hallottam, hogy nemes erkölcsi megfontolásból az Európai Unió vezetéséből jó lenne kiszorítani azokat, akik az átkos időkben jutottak felelős pozícióba. "Szakmai okok" miatt a Biblia jutott eszembe. S mindjárt úgy magamban meg is kérdeztem Péter apostolt: "Kedves Péter bátyám! Mikor megjelent nálad és apostoli szolgálatra jelentkezett az a bizonyos Saulból Pállá tért fiatalember, nem kellett volna őt távol tartani a még csak bimbózó keresztény gyülekezettől? Nem az lett volna az erkölcsös magatartás? Miért nem gondoltál arra, hogy mi lesz, ha ez az ambiciózus férfiú ráveti magát az akkor ismert világ megtérítésére? És mi lesz akkor, ha ez a Pál, ez az exfarizeus, még Európába is befészkeli magát?" Választ persze nem vártam erre a történelmileg megválaszolt kérdésre, viszont egy másik, farsangba illő kérdés előszemtelenkedett bennem, mely a történelmi Urát ily pajkosan "vonja felelősségre": "Uram? Nem bántad meg, hogy az Európát kettéválasztó drótkerítés átvágásához nem a legúribb kézbe adtad az ollót? Tévedtél volna? Vagy csak viccnek szántad a dolgot?" Hát ez tényleg illetlen kérdés volt. De jó az Isten, s nem bánja, ha néha-néha öreg szolgái megfeledkeznek magukról, s afféle farsangi bukfencet engednek meg maguknak. Hogy nevessenek azok, kiknek a búskomorság nem "hazafias kötelesség". Azon azért még farsang idején is nehéz nevetni, hogy akad e hazában magyar ember, aki a tévén keresztül, SMS-üzenet formájában nyilatkoztatja ki: "A magyar nép buta!". Erre a summás megállapításra viszont azt kell válaszolnom: Kedves Honfitársam! Aki másképpen okos, mint Te, azt ne nevezd butának. Ezt szépen kérem Tőled: nagybetűs tisztelettel! Mert azt remélem, hogy Te nem vagy buta, csak elfogultan okos. Igaz, ez is baj. De majd az élet kigyógyít belőle. Mert Istennél semmi sem lehetetlen. Vági László

<<< Vissza