A Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet 1998-ban hozta létre a Falvak Kultúrájáért Alapítvány. A kitüntetett személyére önkormányzatok, civil szervezetek tehetnek javaslatot. Ez a civil szféra területén adományozható legmagasabb kitüntetés. Idén szentesi polgár is feliratkozott a Magyar Kultúra Lovagjainak táborába. Mihály Béláné, a polgármesteri hivatal művelődési irodájának vezetője január 22-én, Budapesten vehette át a kitüntető cím használatának jogosultságáról szóló elismerést. Azaz: "lovaggá ütötték". - Meglepetésként ért, természetesen örülök neki - meséli napokkal később. - A kitüntető cím nagy megtiszteltetés a számomra. Ami egyben azt jelenti, hogy elismerték az eddigi munkámat. A kitüntetés arra ösztönöz, hogy a továbbiakban megpróbáljak még többet tenni ezen a területen. - Hogyan került a kultúra mozgáskörébe? - A pályát óvodapedagógusként kezdtem 1974-ben. A polgármesteri hivatalban 1983-tól dolgozom. Az osztályt többször is átszervezték, a feladatkör azonban változatlan maradt: az oktatás, a közművelődés, a sport. A területek törvényességi és szakmai felügyelete, a költségvetés biztosítása. - Milyennek látja a kultúra helyzetét napjainkban? - Országos probléma, hogy a kultúrára fordítható pénz kevés, sok munka, utánajárás, pályázatírás kell ahhoz, hogy egy-egy rendezvényt sikeresen meglehessen tartani. Szentesen sok rendezvény van, mögöttük sok lelkes ember, akik szerveznek, fölvállalják az ezzel járó munkát. Egy szerény önkormányzati támogatás képezi tulajdonképpen az alapot, a többihez... Az ember utánajár, szponzorokat keres, pályázatokat ír. Így próbálunk a rendezvényeinkhez pénzt találni, megteremteni az anyagi feltételeket. - Amiből sohasem elég. Nem bánta meg, hogy ezt a hivatást választotta? - Óvónőként kezdtem el dolgozni, majd a szegedi tudományegyetemen elvégeztem a kulturális menedzser szakot. Meggyőződésem, hogy a magyar kultúra ápolása és megőrzése területén sokat tudnak tenni az óvodák és az iskolák. Talán a legtöbbet, hiszen ott (még) formálhatók a gyerekek. Beplántálhatóak az értékek, a magyar kultúra szeretete. Ez szinte mindennel összefügg. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert olyan jellegű a munkám, amit szeretek csinálni. Nem bántam meg a választást. Mindamellett olyan kollégákkal, intézményvezetőkkel vagyok munkakapcsolatba, akikkel együtt tudunk dolgozni, és ami lényeges: eredményesen. - A végzett feladatokat figyelembe véve mi mindenre lehetne büszke ama nagy kosárból? - Örülök annak, hogy sok jó rendezvény van a városban. A helyi kulturális élet biztos bástyái a közművelődési intézmények, a könyvtárak és a művészeti iskolák. A civil szervezetek is nagyon sokat tesznek azért, hogy a kulturális értékek minél több emberhez eljussanak. Szentes nemzetközi kapcsolatai bővülnek. Kulturális téren igyekszünk minél szélesebb körűvé tenni az együttműködéseket. Rendezvényeink sorában szeretnék szót ejteni a testvérvárosok kulturális fesztiváljáról, ami 1998 óta kétévente kerül megrendezésre. Művészeti csoportokat látunk vendégül a többnapos rendezvénysorozaton. Így Bácskatopolyáról, Újszentesről, Moravicáról jönnek tánccsoportok, kórusok, zenészek és mutatják be művészetüket, de jönnek távolabbi országokból is. Emlékezetes marad számomra a Magyar Millennium tiszteletére tartott rendezvények sora. Ebből az alkalomból látott napvilágot Labádi Lajos levéltár-igazgató szerkesztésében a Szentes város története című könyv. Büszke vagyok a helyi kiadványokra, nagyon sok ember él itt, akik szívügyüknek tekintik a szentesi helytörténet megörökítését az utókor számára. Egyik szervezője lehettem a Kossuth tér avatási ünnepségének, erre is szívesen emlékszem. Lovas József

<<< Vissza