<<< Vissza |
Köszönöm, hogy vigyázott ránk |
2004. január 23. |
A Volán Gyöngyös-Szentes-Szeged járatán 2003. december 29-én az autóbuszvezető
mögött, az ablak mellett fiatalkorú nő ült. Hódmezővásárhelyen az autóbusz-állomáson
leszálláshoz készülődött. Szomszédjának megköszönte, hogy felállt, a járművezetőjének,
mert vigyázott ránk. Egymásnak minden jót kívántak és - 11.40 órakor - elindult
a városközpont felé. Útitársnőjétől a közlekedési sáv választotta el. Megkérdeztem
a kedves teremtés honnan jött? "Londonból, ott tanul". Emberi
viselkedése, hangneme példaértékű...lehetne. A gyöngyösi buszvezetőtől Szeged,
Budapest krt-i megállóban jó egészséget, minden jót kívánva köszöntem el. Ennek a vázolt történésnek ellenkező esetének voltam tanúja. Szegeden 2003. június 3-án, 14.05 órakor a Volán 83-as járatán egy asszony gyermekével ingyen akart utazni. A járművet vezetője nem indította... Az utazni szándékozó nő az édesanyját emlegette. Majd leszálltak... A buszon sokan voltunk, megbotránkoztunk az utazni szándékozó viselkedésén. A történést elrettentő esetként leírtam, s megjelent a Délmagyarország 2003. június 16-i számában. Tapasztalatom, a járművezetők felelősséggel dolgoznak, hogy mi nyugodtan, biztonságban utazhassunk. Ők türelmesebbek, udvariasabbak, mint az utasok egy része. Kátai Ferenc |