<<< Vissza

Ifjúsági virágkötészeti verseny

2003. december 19.

 
Már hagyomány, hogy Kecelen Mikulás napja előtti hétvégén rendezik a Flora - Kecel elnevezésű országos ifjúsági virágkötészeti versenyt, kiállítást és vásárt. Ez évben immár a tizenhetediket. Flóra istennő pártfogásába vette iskolánk diákjait, mert egy kategóriagyőzelem mellett további szép helyezéseket értek el, összesített csapatversenyben pedig 11 iskola közül az előkelő második helyet jelzi az oklevelünk.

Az idén kicsit az európai csatlakozás jegyében történt a versenyfeladatok kiírása, de természetesen a karácsony is mindig érintett, hiszen mi is, a látogatók is erre készülnek leginkább.

A fő mottó: "Út a jövőnkbe - az ember és a természet harmóniája" volt. E szerint elvárták, hogy a versenymunkák a formák, színek, anyagok természetes szépségének kiemelését, valamint az egyetemes, illetve saját kultúránkra jellemző szimbólumok egységét tükrözzék.

Az első feladat ajándékcsokor készítése volt: "A fény köszöntése". Az ember ősidők óta felismerte, hogy napfény nélkül nincs élet. Szimbolikus jelentőségét növelte, hogy az időszámításnak is a látszólagos napmozgás a legfőbb kulcsa. Különböző korok és kultúrák jelképrendszerében fontos részelem. Szín, forma, szám szimbolikája a növényi részekkel jól kifejezhető, a karácsonyi ünnepkörhöz is illeszthető.

A második egy térbeli dísz, mely legalább 1,5 méter magas: "Az élet fája". A fa gondolkodásunkban központi helyet foglal el, s tiszteletének mély gyökerei vannak. Az élet, a tudás, az idő, a mindenség közepén álló világfának az örök körforgást idéző képe a mitológiából a történelembe tartó utat szegélyezik. Elődeink a természet rendjéhez, az éves körforgáshoz igazodva éltek. Életük alapját a rend állandóságába vetett hit vagy inkább reménység jelentette. Ezért számukra a fa hosszú élettartamával, életerejével, haláláig tartó növekedésével, lombozata évenkénti megújulásával, vagy épp örökzöld voltával az Időt és Életet testesítette meg. És mivel a fák ágai az égbe nyúlnak, gyökerei viszont a földbe kapaszkodnak, ezért a fa szó szerinti és jelképes értelemben az ég és a föld, a halhatatlanok és a halandók között teremt kapcsolatot.

Végül karácsonyi tűzött díszt - vagy kötészeti szakszóval aranzsmant kellett kiállítani: "Meghitt karácsonyt" jeligével.

Az ünnep díszeivel olyan környezetet teremtünk, ahol a jó közérzet és a szépség egymást kiegészítő fogalmak. Talán a csokrok sikerültek legjobban, de a többi témában sem vallottunk szégyent.

A csapat tagjai voltak:
Bozsik Erzsébet, Simon Judit, Szőke Alíz, Tóth László, Tüskevári Zoltán 14.V osztályos tanulók.

Ádám Zsuzsa
felkészítő tanár
Bartha János Kertészeti Szakképző Iskola


<<< Vissza