"Egyszer talán még azt is megtanuljuk, hogy tisztelni is lehet az ellenfelet." Azoknak a kilencvenes éveknek az elején mondotta e nagyon szerénynek ható szavakat a miniszterelnökké választott Antall József legyőzött ellenfelének, Horn Gyulának. Azóta eltelt tizenhárom esztendő, de ez az "egyszer még" még mindig várat magára. Pedig azt minden épeszű polgár tudja, hogy a demokrácia az egymással küzdő politikai ellenfeleknek tisztességes harcától lesz kívánatossá. De az az óra még várat magára, mikor a hatalom szerelmesei ezt valóban belátnák. Maga Antall József is megszenvedte ezt a késedelmet. A halál gyorsabb volt, mint sokak belátása. Azóta immár tíz év is eltelt, s még mindig ott tartunk, hogy érdekek kötődnek az ellenfelek ellenséggé nyilvánításához. S mintha sok magyar erre vevő lenne! Sokak számára Antall József emléke is csak arra jó, hogy pártpolitikai ambíciókat lehessen általa továbbtenyészteni. Pedig az Ő halála ennél sokkal többre érdemes! Minden magyar ember megemelheti a kalapját az előtt a magyar államférfiú előtt, aki a halál szorításában képes volt egy országot felső fokú oktatásban részesíteni. Ő maga mondta magáról: "Én nem voltam hitetlen, csak kétkedő:" Mégis, mikor elérkezett számára az "Igazság Órája", abbahagyta a kétkedést, rábízta magát a gyermekkori hittanórák igazságára, és papot kért. Beindult fáradt lelkében az a kételkedést nem tűrő bizonyosság, hogy előbb-utóbb neki is szüksége van feloldozásra. Arra a felszabadító szóra, mely rangot ád a halálnak. S hogy e rang tényleg nagy rang legyen, ezért a "tanár" a "tanítványtól" igényelte a felszabadító szót: "Én téged feloldozlak bűneidtől az Atya, a Fiú és a Szentlékek nevében". Így vált a felszabadult Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke szabad lélekkel meghalt emberré, hogy aki észlelni tudja a komoly pillanatok nagyszerűségét, az maga is közelebb kerüljön a valódi szabadsághoz. Antall József halálának tizedik évfordulója láthatóan még nem képes arra, hogy Keresztelő Jánosa legyen sok érzelmi eltévelyedésnek. A Duna partjainál még nem történnek olyan tömeges megtérések, mint valaha a Jordán partjainál. Felszabadító szembesülések, bűnt felvállaló megalázódások még mindig elképzelhetetlen fordulatoknak látszanak. A gyűlölködés bolsevizmusa már régen ruhát cserélt, hogy új színekben pompázhasson tovább a magán- és közélet fórumain... Közben az idő rohan. Hamar itt a karácsony. Gyorsan közelit 2004. május 1-je. De az az "egyszer talán", még mindig de messze van! Urak és Hölgyek, ott a hatalom magasságában, mikor lesz belőletek békét hirdető angyali kórus? Meddig akartok füstölgő gyertya lenni a magyar nép szomorú karácsonyfáján? Mikor adtok igazat Antall József "egyszer talán"-jának? Vági László

<<< Vissza