Képünkön: Mezei István,aki száztizenegyszer adott vért. Mezei István 1955-ben kezdte a véradást, még Budapesten. Iparitanuló volt, ott is szabadult fel, aztán lekerült Pécsre. - Ott folytattam a véradást - meséli. - Munkahelyen egymást beszéltük rá. A családban nincs senki, aki a véradók táborát erősítené. Azért el kell, hogy mondjam, ez nem csak rábeszélés kérdése. Én is már 65 éves vagyok. - Meddig marad véradó? - Még az idén adtam volna, de azt mondták, nem lehet. A 111-ig eljutottam. A mindszenti Hevesi László csodálkozva jelenti ki: - Annyi vérem van, két és fél perc alatt lejön a levehető mennyiség. Ha nem tovább nem adhatok vért, akkor elmegyek máshova. Addig, míg az egészségem engedi. Úgy érzem. jelenleg nincs semmi bajom. - Utána jól érzem magam. Alig várom, hogy egy üveg sört megigyak - mondja Mezei István. - Van olyan esete, hogy tudta, kinek adott vért? - Sürgős esetben értesítenek. Annyit tudok róla, hogy csongrádi ember volt. A nevét nem mondják meg. Hevesi László évente négyszer ad vért. Azt mondja, emberi humánumból. '63-ban beteg volt, kórházba került, úgy tartja az is meghatározó volt az életében. Bejár Szentesre, mindig itt nyújtja a karját, hogy embertársain segítsen.

<<< Vissza