Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a kulturális propagandában (ma marketingnek hívják) az ún. látogatóbarát múzeum. A fogalom kissé botcsinálta, hiszen a vendégeivel szemben közönyösen, netán ellenségesen viselkedő közművelődési intézmény szerte a világon mindig is elképzelhetetlen volt. Figyelmeztet azonban egy sajátos veszélyre, amelyet jól érzékel a mai magyar muzeológia is: A csak hagyományos, zárt tárlókban gondolkodó kiállítási koncepció nem felel meg a mostani, főleg az ifjabb korosztály elvárásainak. A Kurca-parti városban is igyekszik az újabb követelményeknek eleget tenni mindenki, aki a "múzsák kertjében" a régmúlt követeinek szerepét vállalta magára. Meglepetésnek nem nevezhetjük ugyan azt, ami néhány napja fogadja a Koszta József Múzeum Széchenyi ligetbeli épületében a látogatókat, legfeljebb olyan újdonságnak, amely némi megelégedéssel töltheti el őket - új, ismeretterjesztő munkához juthatnak hozzá, amely teljesen megfelel a tudományosság igényeinek is. Alig több mint egy éve városunk határának délkeleti részén rangos honfoglalás kori nő sírja került napvilágra - leletei párját ritkító gyorsasággal beépültek a múzeumi világnapon megnyitott régészeti kiállításba. Az első lépéseket itt is, mint sok más esetben is a múzeumalapító Csallány Gábor tette meg, még a 20. század derekának elején. Az ásatás fonalát két fiatal régész vehette fel tavaly, egy országos kutatási program keretében, ők a 24 lapos, tetszetős füzet szerzői. Az egyikőjük, Langó Péter a MTA Régészeti Intézetének munkatársa, számára az újdonság erejével hatott a szentesi határ. A másik archeológus, a szegedi illetőségű Türk Attila méltán itthon érezhette magát. Egyetemi hallgató korában itt gyakornokoskodott és élete első, önálló ásatását is itt kezdhette el a kajáni Temetőhalmon. Nem véletlen, hogy a pusztává lett, immáron egyetlen tanya nélküli Derekegyházi oldalban is jól tudott tájékozódni, amikor újra meg kellett találnia az évtizedek során feledésbe merült lelőhelyet. Már az első napon előbukkantak a kanalas markológép munkája nyomán az altalajban a múltszázadi kutatóárkok és az eddig még ismeretlen sírok elszíneződései. Kiderült, hogy a temető egyetlen, rövid sírsorból áll, közepe táján pedig egy olyan ifjú nő sírja került elő, amely ritkaságszámba menően sok és nívós leletet tartalmazott. Különösen figyelemre méltóak az ezüstből formált tárgyak: aranyozott, lemezes hajfonatkorongok, öntött kaftánveretek és láncékszer. A gömbcsüngős fülbevaló bronzból készült, mint ahogy a huzalkarperec is. A 10. századi vaseszközöket egyetlen ár képviselte, amelynek rontáselhárító szerepe lehetett. A szerzők tömören összegzik mindegyik tárgytípus párhuzamait. Viselettörténeti fejtegetéseiket a helyszínen készült fényképekkel, rajzokkal támasztják alá a fiatal kutatók. Ezeken alapszik az a szép kivitelű rekonstrukciós rajz, amely a füzet hátsó borítóját ékesíti. A honfoglalás kora iránt bővebben érdeklődők tudásszomjának oltását irodalomjegyzék szolgálja. Angol nyelvű összefoglaló segíti azok tájékozódását, akik nem járatosak a magyar nyelvben. Köszönet illeti mindazon testületeket, cégeket, vállalatokat és alapítványokat, amelyeknek önzetlen támogatása lehetővé tette a szó konkrét és átvitt értelmében vett színes kiadvány megjelentetését a Koszta József Múzeum számára. Bizton állíthatjuk, hogy ez a kis mű nem csak a szűkebb régész szakma, de a szélesebb értelemben vett nagyközönség érdeklődését is fel fogja kelteni. A tárgyakat épségük megóvásának követelménye miatt csak a tárló üveglapjain keresztül tudjuk a kiállítás látogatóinak bemutatni. E kis füzet segítségével a vendégek azonban nemcsak esetleg múló szép emlékekkel térhetnek meg otthonukba, hanem olyan nyomtatott képekkel, amelyeknek segítségével bármikor feleleveníthetik élményeiket. Dr. Szabó János József régész-múzeumigazgató

<<< Vissza