A nagymágocsi illetőségű, de számos szentesi kötődéssel bíró triót 2002. március 14-én mutattam be lapunk olvasóinak, első albumuk megjelenése kapcsán, A fiúk (Mihály Gergő, Peralta Miguel és Bárkai László) most új cédével jelentkeztek, amelynek címe: "Angertea 1997-2003..." A három pont azt jelzi, hogy a történetüknek nincs vége, csupán eddigi pályafutásuk összegzésének idejét látták elérkezettnek. A több mint negyven perces anyag tehát csak részben tartalmaz új felvételeket. A válogatás-lemez egyszerűségében is különleges (fólia-alapú) borítójának hátlapján az énekes-gitáros Mihály Gergő kíméletlen őszinteséggel ír az Angertea csapattá válásának stációiról. Olyan buktatókat tár fel mindenki előtt, amelyeken minden kezdő zenekar kénytelen átesni így vagy úgy, előbb-utóbb. Első állomás: a kamaszkori ivászatokat álcázó zenei próbálkozások. A játék komolyra fordulása azonban szinte törvényszerűen veszekedésekkel járt, ami maga után vonta az első tagcserét (az egyetlent a zenekar eddigi történetében). Az "új fiú" súrlódásoktól sem mentes beilleszkedése után újabb komoly konfliktushelyzetet kellett feloldaniuk. Végül - szerencsére - el tudtak jutni a teljes megbékélésig, amely az alkotókedv újbóli felpezsdülését eredményezte. A cédé egyik pozitívuma abban áll, hogy zeneileg is alátámasztja az imént felvázolt folyamatot. Ám, nem csak az együttes fejlődése követhető nyomon rajta a grunge-os, letagadhatatlanul a Nirvana hatása alatt készült zsengéik legjavától az egyéni ízű experimentális metálig, hanem a csapat munkamódszere is dokumentált, egy próbatermi felvétel (a "699-33") által. Egy ilyen összeállításból a koncerthangulat sem hiányozhat: a 2001-es albumuk klipes nótájának élő változatának ("Halálba hív") bérelt helye van a lemezen. A legizgalmasabb a legfrissebb dal, a nyáron rögzített "Mindenség": megmutatja, hogy hol jár most a csapat a maga választotta úton. A több mint hét perces szerzemény a "Lélekvágy" című album méltó folytatása. Nem csak felhalmozzák benne a fiúk az ötleteiket, hanem nagyszerűen ki is bontják, ki is dolgozzák azokat. Az eredmény minden bizonnyal lenyűgözi majd a kemény muzsika híveit. Nem mellékes, hogy a felvétel itt Szentesen, a Murphy Sound Stúdióban készült. Ez azért is örvendetes, mert a hangrögzítés minősége alapján okom van feltételezni, hogy a helyi zenészek nem fognak többé messzi városokban, rohammunkában készíteni lemezanyagot. Az új nótára visszatérve: ahhoz a horrorfilm-rendezőként ismert Lóránt Demeter készített egy sajátos hangulatú klipet. Az abnormálisan beszűkült magyar zenei csatornákat ismerve könnyen előfordulhat, hogy ez kizárólag az Angertea korongján lesz látható, számítógép segítségével, természetesen. És, inkább akaratlan, mint akarva, de ez lehet a cédé másik pozitívuma. Sajnos. A sajnálkozás oka persze nem az Angertea ténykedésében, hanem a rockzene "háttériparának" mai közállapotában keresendő. Olasz Sándor

<<< Vissza