Újabban igen sok szó esik a "jó erkölcsről". Kiderült, hogy a "jó erkölcs" tekintélye előtt az érvényben lévő jogszabályoknak is pukedlizniük kell. Felemelő fordulat! Bár mindig is úgy tudtam, hogy az alapvető emberi erkölcs ellenében nem szabad jogszabályoknak születniük. Vagy netán rosszul tudtam? Mindenesetre kedvet kaptam egy kis morfondírozásra ez ügyben. Nem úgy, hogy az idevonatkozó filozófiai és teológiai tanulmányaimat próbálom meg mozgósítani, hanem csak a nagyon egyszerű hétköznapi logikára kívánok támaszkodni. No és tapasztalataimra is, melyek száma nem kevés. Mostani megítélésem kétféle "jó erkölcs" van. Az egyiket élik a tisztességes emberek, a másikra meg hivatkoznak. Ez utóbbinak jár az idézőjel. Az idézőjeles "jó erkölcs"-re rendkívül hatásosan lehet hivatkozni, mikor bármilyen ügyben kell ellenfeleinket sarokba szorítanunk. Az élt élet számtalan példával szolgál annak illusztrálására, hogy a "jó erkölcsöt" nem magunktól várjuk el, hanem inkább vélt vagy valódi ellenfeleinktől kérjük számon. Jézus Urunk ezt a nagy általános beidegződést farizeusinak szokta volt nevezni. Egyszerűen szólva :képmutatásnak. Most ne várja el tőlem senki, hogy ezt a megkülönböztetést az élt és a hivatkozott "jó erkölcs" között mindjárt a pártpolitikusokra fogom alkalmazni. Ezt nem teszem, mert oly ragyogó pontossággal nem tudok fogalmazni, hogy be ne sorolódjak valamilyen pártos elfogultság gyanújába. De azt a kérdést hivatásomnál fogva, meg hazaszeretetemre hivatkozva is feltehetem: van-e a magyar népben oly magas fokú erkölcsi tartás, hogy képes a pártpolitikusokat kényszeríteni arra, hogy a jó erkölcsöt a maguk helyén inkább gyakorolják, s egymás ellen ne hivatkozzanak reá. S képesek vagyunk-e a sajtó felelőseivel észrevétetni, hogy ebben nekik a nép érdekeit kellene képviselniük, mert a nép pénzéből élnek. Ennél fogva nekik kellene a maguk eszközeivel rádöbbenteni a politikai elit urait és hölgyeit, hogy szíveskedjenek szép tisztességgel betartani a demokratikus jogállam törvényeinek betűjét és szellemét, attól meg nagyon óvják magukat, hogy egymástól idézőjeles "jó erkölcsöt" várjanak el. Ezt az elvárást - az evangélium szerint - még maga az Úristen sem fogja gyakorolni, mert ha jól értjük a világítéletről szóló jézusi próféciát, akkor az ítéletet levezető Krisztus csak egy dologra lesz kíváncsi: mivel segítettük a ránk szorultak nehéz helyzetét. Vagyis a végén csak a szolidaritás erkölcsének mérlegén fogunk megmérettetni. E mérlegelés pedig tényleg az egész népet érinti, mivel a megszorult emberek egyre nagyobb számban kénytelenek megtapasztalni, hogy a társadalom erkölcse netán csak attól jó, hogy hivatkozni lehet rá. Vagyis egy jó erkölcsű társadalomban szabad-e sok szegénynek lennie? Vági László

<<< Vissza