Így használja, értelmezi a szólást Rózsa Gábor, az immáron Schönvisner-emlékplakettel (is) kitüntetett muzeológus. Szeptember 16-án vette át az elismerést jelentő kisplasztikát ( nem díjat: ehhez ragaszkodik) a budai várban. Az átadás pillanataiban - természetesen - méltatták eddigi tevékenységét. A laudációból azonban kihagyták, hogy mielőtt a szegedi múzeummal kötött - csöppet sem futó - viszonyt, mérnökként dolgozott. Fontosnak tartja a következőket: A Péter-ház és a Fridrich-fényirda esetében nem a kiállítóhelyek restaurálása és létrehozta volt az igazán nehéz feladat! Hanem működtetni azokat. Szórakoztató társadalmi eseménnyé emelve egy-egy tárlat megnyitását, odacsábítani, szóval-zenével tartani az érdeklődőket. Az Őt dicsérő szavakból ez is kimaradt. Pedig ez az a lassú víz, amiről tudjuk... Gábor tehát (jól leplezve a dolgot) örül, kicsit zsörtölődik, főleg pedig dolgozik. Azaz: pontosan olyan, amilyennek szeretjük. P.

<<< Vissza