<<< Vissza

Emlékek forgatagában
Levél a távolból

2003. szeptember 26.

 
Nagyokat röhögtem, amikor kifejlődött Horváth Mihály igen jó szobrának az ide-oda tologatása. Szentes kultúr-szintjének ez volt az egyik legmélyebb pontja! A majd húszezer darab fényképfelvételem fél Európáról és Magyarországról: a történelmi Magyarországról! Hatkötetes óriásalbum sorozatomat a szentesi levéltárra hagyományozom. (Albumonként tíz-tíz kilogramm). Két óriáscsalád története fényképekben és mindenféle dokumentumokban. Reménykedem abban, hogy nem fogják aljas "kutatók" kiszaggatni a beragasztott és részletes magyarázó szövegekkel ellátottakat.

Abban is reménykedem, hogy a levéltár következendő vezetői nem hagyják őrizetlenül az albumot. Szentesi nosztalgiáim még ma is vannak 91 évesen. Az egész Alsópárt, ahol születtem, a Villogó utca Alexander Döme patikájával és a Csengettyűs Iskola, Szeder János bácsiék háza: ő volt édesanyám házassági tanúja! Mácsaiék vízlepte pincéjében húztuk meg magunkat, amikor a románok lőtték Szentest Berekhátról. Fekete tanító úr és fivére kovács műhelye. Nazárov Trafim, az itt maradt orosz hadifogoly asztalos, Czerjákék szépszemű kislánya. Jámbor Nagy Rózsa néni háza. Még ma is megvan.

Hiányzik a Zsibrita cukrászda, meg Kádár János bácsi szíjgyártó műhelye (nem rokona a "másik" Kádár Jánosnak!). Szilágyi bácsi gépkocsijavító- műhelye. Édesapám kovácsműhelye helyén. A Berkovits bolt, mindent lehetett kapni benne. Szépségesen szép lányuk megúszta a holocausztot. Rónai bácsi, a másik mindenes bolt, ahol kapni lehetett a kocsikenőcstől süvegcukorig mindent. Ma már a házuk sincs meg. Csak szép emlékezetük. Kaptunk tőlük maceszt, s mi "hosszúnapkor" adtunk nekik birsalmát, amit szagolgattak az éhség ellen. Meg a Horváth Mihály Gimnázium, szeretem és nemszeretem tanáraival, az önképzőkörrel, meg a 275. számú pusztaszeri cserkészcsapattal, Kálmán Géza bácsival, a testnevelés tanárunkkal.

Kiváló tornaünnepélyeket tudott rendezni. Meg dr. vitéz Mihóczy Rezső tanár úrral, az örökös cserkészparancsnokkal, aki pocakjával megmászta velünk a Zengőt, a Csóványost, a Kékes tetőt, a Bükk legmagasabb csúcsait. El-elcsentünk egy-egy szivart a dobozából, meg a méztartályt is megdézsmáltuk, a kekszes dobozt is. Fogalom volt Rudi bácsi! Tanári példaképem volt. Nyugodjanak hát békében, a nemszeretem tanerők is, a kiabálók, a verőtanerők és a részrehajlók.

Drága barátom! Labádi Lajos! Köszönöm a szép cikket. Betegen is szívesen látlak benneteket, öregedő testvéreim.

Dr. Varga Lajos gyémántokleveles gimnáziumi tanár


<<< Vissza