<<< Vissza

Játszva dolgoztak meg a tapsért
Kapolcs után Szentesen a drámaisok utcaszínháza

2003. szeptember 19.

 
Fotó: Vidovics Ferenc

Nagy sikert aratott a Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozatos diákjainak utcaszínháza a Művészetek Völgye elnevezésű nyári kulturális fesztiválon. A kifejezetten utcai előadásra szánt produkciókból hármat idehaza is bemutattak a napokban.

Egy héttel a fesztivál kezdete előtt táboroztak le a szentesi diákok Kapolcson, s ott a helyszínen gyakorolták be ezeket a darabokat. Persze, túl a hat napos próbán, ezek az előadások a gimnáziumban nap mint nap elvégzett színjátszó tevékenységből alakultak ki. A falvakban hírverést is csaptak a daraboknak, mintegy gyakorolva a közönséggel való kapcsolattartást.

Ez része a színjátszásnak, a most bemutatott daraboknak pedig különösen. A szentesi bemutatón, ezen a szeptember eleji délutánon a Kossuth tér megtelt drámais diákokkal. A jelenlegi kilencedikes évfolyam még csak a nézők számát gyarapította, ám a tizedikesek már a Művészetek Völgyében is előadott tíz rövid jelenetükkel léptek fel, Szó, szó, szó címmel. Főleg szavakkal játszottak, játékosan kikacsintva a nézőkre, bevonva őket is az előadásba.

A rendezők azok a tanárok, akik a közismereti tárgyak mellett a színészmesterség oktatásával is foglalkoznak a gimnáziumban. Attól különlegesen érdekes egy diákszínpadi rendező dolga, hogy nem az önkifejezéséhez választ darabokat, hanem az adott gyerekcsoport képességeihez. - Az én darabom azért állt csak szavakból, mert még nem akartam túl nehéz feladat elé állítani a gyerekeket, - magyarázta Keserű Imre, az elsőként bemutatott darab rendezője. Ő szívesen szerepel is velük, nem azért, hogy magát mutogassa, inkább a bátorítás miatt.

Az előadás programja úgy épült fel, hogy az évfolyamok sorrendben követték egymást, jól megkülönböztethető eszköztárukkal. A második produkciót Egy nap tükörcserepei címmel Perjésné Dózsa Erzsébet vitte színre, illetve jelen esetben fűre. Majtényi András adta a hozzá a zenét, mivel azonban zajlott az élet a környéken, más hanghatások is érvényesültek. Tekintve, hogy ez a darab némajáték volt, a külvilág zaja nem volt zavaró tényező, csak a felvezetésnél kellett megvárni, míg a harang elcsitul.

Remélem, hogy jövőre már beérik annyira a diákok hangja, hogy beszéltethessem őket szabad térben - mondta Perjésné Dózsa Erzsébet. A többi csoporthoz hasonlóan maguk találták ki a darabokat, mert a tanárnő is a közös alkotás híve.

Utolsóként a jelenlegi 12. évfolyam lépett fel. - Minél idősebbek, rutinosabbak, annál könnyebb velük dolgozni - állítja osztályáról Csapiné Matos Ibolya. Talán ők a legjobban foglalkoztatott drámais csoport, rengeteget dolgoznak. Ez azonban olyan munka, melyet szeretetből végeznek, éppen ezért játéknak fogják fel. A végzősökké előlépett diákok a Paláver cirkuszt varázsolták aKossuth térre, bohócmaszkkal, kellékekkel és jó adag humorral. Az utcaszínháznak fenn kell tartania a járókelők figyelmét, ezért színes, mozgalmas és humoros.

Matos Ibolya ebben a szellemben rendezte meg az előadást. Szerinte a művek fogadtatása Kapolcs környékén és idehaza egyensúlyban volt. Ott ugyan többen látták, itthon viszont könnyebben jön a taps.

Darók József


<<< Vissza