Drága főlevéltáros barátom! Labádi Lajos! Drága Balázs barátom! Elbajszított órák gyógyítója! Öregkori betegségeim miatt csak most tudom megköszönni kedves megemlékezésetek 90-ik születésnapomról. Nem öröm már az ilyen születésnap! A "kimenés" kínjai megrohanják az embert: alig tud alkotni. Köszönöm a Szentesi Élet szerkesztőségének, hogy ekkora teret biztosított kedves barátom megemlékezésének, munkában eltöltött életemnek. Valóban úgy gondolok rátok, mintha testvéreim lennétek a szentesi alkotó értelmiség javából. Jólesett olvasnom a néha túlzó sorokat. De az ember hiú, meg szeret dicsekedni is! A kilencvenedik születésnapomra volt diákjaim és szervezetük egy ötvenszemélyes díszebéddel tiszteltek meg. Diákjaim ismerték több ezer kötetes könyv- és folyóirattáramat: remek könyvekkel leptek meg. Volt olyan, amit két testvér adott át. A közgazdasági egyetem előadója az egyik, a Belügyminisztérium dolgozója a másik. Egy másik diáklánykorában kedves, szelíd ember volt, s mindig elnézően mosolygott, amikor a kétes kiejtésű földrajzi neveket magyaráztam: Vancouver, a zágrábi Krapina nevű barlang. Nagyon szerettem még a legesetlenebb gimnazista tanítványomat, aki 4-5 kilométeres gyaloglás után lihegve, izzadtan, fáradtan fordult be a gimnázium kapuján. Ezek ma már nagymamák, s az életharcban egzisztenciákat biztosítottak ebben a rémisztő Tovuba- Hohuban, amit a magyarság nagy tömegei is segítettek létrehozni. Istenem! Kialakulóban van egy financiál újkori feudalizmus, s egy még eddig nem volt mindent elsöprő kapitalizmus! A sógorság-komaság, főnök-beosztottak rémuralma. Szépen haladtam a Tiszazug nevű mezőtáj társadalom-földrajzi viszonyainak a megörökítésében, helyenként "csempésztem be" természet-földrajzi elemeket is: megoldatlan problémákat is! A Tiszazug 15 települése közül tizenkettőt "megcsináltam", a földrajzi nevek etimológiáját is. Hátra van még Nagyrév befejezése, Cibakháza és Martfű. Ha még élek néhány évet, ezek is meglesznek. Bár Nagyrév és Martfű forrásanyaga annyira sok, hogy ezek elkészítése a rétestésztára emlékeztet. Tiszaföldvárt már régebben "megcsináltam". (Nem fognak megdicsérni az alvó város társadalom-földrajzáért). Volt, aki megsértődött: fogalma sincs a társadalom-földrajzról. Igen! Én is örömmel őrzöm családom - Kamocsayak és a Vargák "vékonyka" hagyatékát. Édesapám XIX. századi iparengedélyét, porcelán írókészletét, amelyben a tappert (itatóst) még porzó helyettesíti, megvan még a teljes cégbélyegzője is, spanyolviasz pecsételője, egy nikkelezett, sajátmaga készítette kis üllője is, amit papiros- nyomónak lehet használni. Anyai családomból: Kamocsay nagyapám fából kifaragott boros kulacsát, nagyanyám réz gyertyatartóját, amivel ment ki hajnalban a tanyán a konyhába, hogy készítse a reggelit. Édesanyám remek gyertyatartóit, óvónői tablóját a hódmezővásárhelyi óvónőképzőből a XIX. századból. Ebben az óvónőképző intézetben gazdaasszonyképzés is folyt. Így édesanyám remek ételeket tudott készíteni, ezeket szervírozni, hozzájuk remek italokat csinált. (folytatjuk) Dr. Varga Lajos gyémántokleves gimnáziumi tanár

<<< Vissza