Oláh László kőművesmester - múlt század első felében - munkájával kiérdemelte az elismerést. A század közepén az állami építőipar megalakulása után, az önálló iparosok jelentős része szövetkezeti tagként dolgozott. Oláh mestert a Csongrád Megyei Állami Építőipari Vállalat szentesi részlegénél megbízták a szentesi gépállomás és a tűzoltólaktanya építkezéseinek irányításával. Feladatát igyekezett lelkiismeretesen, becsületesen végezni. Lantos Sándor építész elmondja: "Kőműves szakmunkásként Oláh László irányítása mellett dolgoztam, 1955-ben az eperjesi kendergyár építkezésén. Hétfőn teherautóval kivittek bennünket, szombat délután hoztak vissza. Vizes, dohos helyiségekben laktunk. A tervek irodának nem nevezhető helyen voltak. A gyár tehervontató szamarainak egyike a terveket eszegette... Ma is mosolyra késztet. 1956-57-ben a budapesti Nagykörút újjáépítésén szintén együtt dolgoztunk. Tudását, szak- és segédmunkások elismertük. Kapcsolatunk közvetlen volt, keresztnevén szólítottuk." Oláh László gyermeke Péter folytatta a családi hagyományt. Iskolai szünidőkben az építkezéseken Szentesen dolgozott segédmunkásként. Szorgos tanulásának eredménye az építészmérnöki diploma. A Köztervnél (Középület Tervező Vállalat) alkalmazták. A szentesi kórház szakorvosi rendelő épületét ő körvonalazta, tervezte. Lantos Sándor az építkezés műszaki vezetőjének véleménye: "A tervező szívügyeként kezelte az építkezést. Személyesen segített a kivitelezésben. Huszonkét szakorvos korszerű körülményekben dolgozhat három évtizede. A mozaik burkolatú épület látványosnak mondható." Oláh Péter akkor is budapesti lakos volt, vonattal jött az építkezést időközönként vezetni. Útba ejtette mindig a Szilfa u. 13. számú előkertes, zsalugáteres, hajdani családi házukat, ami ma is figyelemre érdemes. Oláh László is Budapesten telepedett le. Kátai Ferenc

<<< Vissza