A Zeneiskola fiatal, sokoldalúan képzett ütőhangszeres tanára, Kertész Ákos a könnyűzenei életben is rendkívül sokoldalú. Ahány zenekarban dolgozik, szinte ugyanannyi stílusban mozog. Együttesei közül kétségkívül a Fianna nevű world music-formáció a legsikeresebb, hiszen az idén, áprilisban két éven belül a második turnéjukat bonyolították le a zenei nagyhatalomnak számító Angliában. Élményeiről, tapasztalatairól Ákos hónapok múltával is szemmel látható örömmel mesélt. - Az első alkalommal rengeteg probléma volt szervezés, szállítás, hangszerek terén, amiket hálistennek, meg tudtunk oldani. A második turné lényegesen szerencsésebb körülmények között zajlott, mivel már elég sokan ismertek minket. Több mint egy hónapos volt a koncertsorozat 24 vagy 25 előadással, fantasztikus élményekkel. A mai napig úgy érzem, hogy csak álmodtam ezt az egészet. Keresztbe-kasul jártuk Angliát a második Fianna-album, a "Crame On!" bemutatása kapcsán, és ez az út minden várakozásomat felülmúlta! Az anyagunk modern hangszerelésű ír, kelta nótákból áll, fűszerezve egy kis balkáni beütéssel. Így egész érdekes egyveleg alakult ki, ami mindenképpen kuriózumnak számít külföldön. Azért is, mert az ottani embereket nagyon érdekli, hogy mi kik vagyunk, milyen a kultúránk, a zenénk! Jó volt látni, hogy 16 évestől a hatvanas korosztályig mindenki megtalálható volt a koncertjeinken! Olyan helyeken játszottunk, amilyenekről nem is álmodtam. Kiemelném a londoni Hammersmith Hall-t, ahol végig sétáltam a folyosón, és azt láttam, hogy előtte való pénteken Rick Wakeman lépett fel ugyanazon a színpadon! Egyszerűen, nem hittem el, hogy én ott vagyok! Arra a koncertre kijött a BBC. Az volt a csúcs, azt éreztük, hogy leájulunk a színpadról! Azóta a BBC 4-en állítólag rendszeresen játsszák a lemezűnket. Megkerestek az egyik legpatinásabb zenei laptól, az Irish Music magazintól is, ahol tényleg csak a legrangosabb zenekarokkal foglalkoznak. Vagy például, a Gosport Easter fesztiválon pénteken Ian Anderson lépett fel a Jethro Tullból, mi meg szombaton. Egyébként a harmonikásunk jelenleg Ian Andersonnal is játszik! Nyolc-tízezren lehettek talán. Tényleg hihetetlen volt, és azt hiszem, észre is vették, hogy zavarban vagyunk, mert olyan dolgok történtek velünk, amilyenekhez nem vagyunk hozzászokva. Túl azon, hogy annyi ember ott volt a koncertünkön, túl azon, hogy akkora erősítéssel játszottunk, hogy a föld megmozdult alattunk, amikor lejöttünk a színpadról, az emberek sorban álltak a lemezünkért. A végén görcsben állt a kezünk a sok autogramtól. A másik meglepetés az volt, hogy Peter Gabriel stúdiójában tölthettünk el egy teljes napot! Azt sem tudom hirtelen, hogy melyik élményemet meséljem, mert annyira hihetetlen volt, hogy részesei lehettünk egy ilyen turnénak. Egyedül a zenésztársaim hiányoztak. Persze, nem a Fiannás kollégáimra gondolok, hanem azokra a tehetségesebbnél tehetségesebb emberekre, akik itt, Magyarországon nagyon nehezen tudnak boldogulni. - Milyen az angol közönség? - Fantasztikus! Láttál már 60 éves bácsikát felpattanni a székről, és hatalmas ovációban kitörni? Azt hiszem, egyéb bizonyíték nem is kell arra, hogy tetszett, amit csináltunk! Nagyon lelkes volt a közönség! Náluk ennek a muzsikának hatalmas tradíciója van, és egyáltalán, az élő zenének. Nap mint nap vannak ilyen koncertek. - Ezek szerint az angol közönség alaposan el is lehet kényeztetve. Ilyen körülmények között sikereket aratni, azt gondolom, nem kis dolog! - A zenélés tulajdonképpen arról szól, hogy megosztani az emberekkel azt, amit szeretnél. Azt hiszem, az ő reakciójuk a legnagyobb ajándék! Egyébként, lehet, hogy el vannak kényeztetve, de azt kell mondanom, hogy ők is elkényeztettek minket, egy hónapon keresztül! Úgy jöttünk el Angliából, hogy visszatérünk! Október végén indulunk a következő turnéra úgy, hogy a műsor harminc-negyven százalékát már az új szerzeményeink fogják kitenni. Olasz Sándor

<<< Vissza